Kutatónak lenni azt is jelenti, hogy te vagy az első, aki megért valamit. Ez egy fantasztikus érzés, amit ha soha nem éreztél, nehéz megérteni.
Tizenhárom évvel több jut a gazdagoknak, mint a szegényeknek
Tizenhárom évvel, vagyis majd fél emberöltővel hosszabb életre számíthat az a harmincéves magyar férfi, aki felsőfokú végzettséggel és jó állással rendelkezik, mint alacsony iskolai végzettségű kortársa. A nőknél 5,4 esztendőnyi ez a különbség – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kétszáz oldalas friss tanulmányából.
A dolgozat szerint ugyan az emberiség várható élettartama folyamatosan növekszik, ám míg a legfejlettebb országokban már nyolcvan év felett jár ez a mutató, addig a fejlődő államokban élők ennél húsz évvel rövidebb életre számíthatnak. És a különbség a világ legtehetősebb, illetve legszegényebb részein élők között folyamatosan növekszik. 
– Nincs ebben semmi meglepő – mondta erről Szabó János kaposvári szociológus –, az anyagi és a kulturális különbségek régóta meghatározzák nemcsak az életminőséget, de az élethosszt is. Egy adott társadalmi rétegnek az életmódja, az étkezési szokásai, az orvoshoz jutási esélyei kódolják az élettartamot is. De nem kell ehhez a leggazdagabb és legszegényebb országokat összehasonlítani, egy adott államon belül is jól kimutathatóak a különbségek.
Az OECD-tanulmányban olvasható magyar adatok amúgy azért is szembetűnők, mert a fejlett országok közül csak Cseh- és Észtországban nagyobbak a különbségek: előbbiben 16,8, utóbbiban 13,5 évvel hosszabb élet vár a jómódú férfiakra, de az észteknél a nők között is 8,5 esztendő a különbség. Ezzel szemben például a svédeknél, a svájciaknál, de még a portugáloknál is elfogadhatóbb, jóval öt év alatti a differencia mindkét nem esetében.
– A magyar szokások hatványozottabban növelik a különbségeket – magyarázta Szabó János. – Nálunk a legszegényebb rétegeknek esélyük sincs egészséges táplálkozásra, sokkal több kenyeret és zsiradékot, s kevesebb vitamindús ételt esznek. Emellett náluk gyakran hiányzik a hagyományos 3X8 órás életmód, vagyis a munka, a pihenés és a szórakozás egyenletes megoszlása is.
A szociológus szerint a magyar férfiaknál azért sokkal látványosabb a különbség, mint a nőknél, mert eleve rosszabbak a születéskor várható kilátásaik, s a negatív hatások még inkább felerősítik a differenciát. Éppen ezért komplex programokra lenne szükség, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni lehessen.
Hasonló következtetésekre jutott az OECD tanulmánya is: félrevezető, ha csupán a jövedelmek közötti különbséget akarják csökkenteni az adott országok, ugyanis az életszínvonal megemelkedéséhez nem elég a magasabb fizetés. Sokkal inkább a társadalom minél szélesebb rétegeire kell kiterjeszteni a jóléti intézkedéseket, az embereknek tekintet nélkül szociális helyzetükre kell munkához jutniuk, s megfelelő oktatásban és egészségügyi ellátásban részesülniük.
– Ez persze már politikai kérdés is – jegyezte meg Szabó János. – Magyarországon például jelenleg folyamatosan nő a különbség a gazdagok és a szegények között: GDP-arányosan itt csökkentek legjobban a szociális ellátásra szánt összegek az elmúlt években. Somogyban pedig még rosszabb a helyzet, mint az országban, a munkabérek, a foglalkoztatottság, a szociális kiadások a legalacsonyabbak között vannak a megyék közül.
A szociológus hozzátette, a magyarországi élethossz-különbségeket a nyugat-európainál sokkal jobban befolyásolja, hol él az ember. Egy városi embernek eleve jobbak a munkához, egészségügyi ellátáshoz jutási feltételei, mint egy falun élőnek.
– Nem lehet összehasonlítani a kaposvári körülményeket egy a megyeszékhelytől több tíz kilométerre fekvő aprófaluéval – indokolt Szabó János. – Nyugaton nincsenek ekkora különbségek: eleve nagyobb az életszínvonal, emellett támogatással, az infrastruktúra fejlesztésével kiegyenlítik az eltéréseket. A somogyi helyzet viszont a 22-es csapdája: a kistelepülések egy része folyamatosan leépül, ezért elvándorolnak az emberek, ám a mind kevesebb ott élő miatt egyre rosszabbak a szolgáltatások. Az uniós felzárkóztató támogatások persze valójában ezek ellensúlyozására szólnának, ám sokszor rossz a kitűzött cél, vagy éppen nem szakmai, hanem politikai döntések születnek.
Az OECD-tanulmány utóbbit nem kifogásolja, legalábbis, ha az állam a legfontosabb szolgáltatásokat – védőoltások, szűrések – mindenki számára egyenlően támogatja, sőt, akár számon kéri. Jól fizetett orvosokra, korszerű kórházakra van szükség, melyek adott esetben elsőre többe kerülnek, mint a betegellátás finanszírozása, hosszabb távon viszont sokkal jobban megéri.
– Ez minden humán beruházásra igaz – mondta Szabó János. – Rövid távon sokat visznek, hosszú távon még többet hoznak. Ilyen az egészségügy mellett az oktatás vagy a foglalkoztatáspolitika is: a közmunkaprogram ideig-óráig javít ugyan a helyzeten, de az erre fordított sokszázmilliárd forintnak nagyobb részét az aktív foglalkoztatásra kellene fordítani. Jó példa viszont a méhnyakrákot okozó HPV-vírus elleni oltás: bár most már mindenki számára ingyenes, de azokon a településeken, ahol már korábban is támogatta az önkormányzat, mint például Kaposváron, már a közeli jövőben kimutatható lesz a javulás.