Kutatónak lenni azt is jelenti, hogy te vagy az első, aki megért valamit. Ez egy fantasztikus érzés, amit ha soha nem éreztél, nehéz megérteni.
Bort, búzát, békességet? Kicsit kevesebb szegénységet? Szavakban mindent. Csak a tényekkel van a baj – írja Ferge Zsuzsa.
A szociológus szerint Magyarországon idén szeptemberben 7,6 millió 15 és 74 év közötti ember élt. Közülük 2,5 millió (800 ezer 18 éven aluli) szegénységben. Legföljebb negyedük lehet cigány. A szegény gyerekek fele falun él, szociális segélyt csak kisebb részük kap - sorolja a drámai adatokat írásában az akadémikus, idézve az MTA KTI közfoglalkoztatás-kutatását, amely szerint „Magyarországon több mint egymillió a munkaerőpiac peremén lévők száma. Mintegy 3,5-4 millió azoknak a száma, akiknek a háztartásában van a munkaerőpiac peremén lévő tag. Közülük azoknak különösen nehéz a helyzete, akiknek a háztartásában a munkapiac peremén lévőkön kívül nincs is más aktív tag: ők közel másfél millióan vannak.” E csoportokban az átlagnál kétszer–ötször gyakoribb a jövedelmi szegénység, a lakásszegénység, a rossz táplálkozás. A különböző munkanélküli-ellátások, és segélyek nagyjából a felüket érik el, a másik felük ilyesmit nem kap.
A kabinet azt tervezi, hogy három év alatt az összes segélyt megszünteti. Az első lépést 2015-ben megteszik, aminek képtelenség a hatását kiszámolni, de az biztos, hogy 2018-ra „legkevesebb másfél millió emberrel, 400 ezer gyerekkel szemben” megszületik az a társadalmi ítélet, hogy nincs is szükség rájuk. A gyerekek sorsát ezen túl megpecsételi a közoktatás felforgatása, a 16 éves tankötelezettségi korhatár, a rossz minőségű szakképzés, egyelőre ösztöndíjak nélkül, a 12 éves büntethetőségi korhatár. A kutató szerint a költségvetés ígéretei szépek, de a „szavak olcsók”. A foglalkoztatás csak a közfoglalkoztatás miatt nőtt. Ami valóban javul, az a közmunka elfogadottsága, azt az érintettek egyre inkább kormányzati, önkormányzati kegynek tekintik. „Az ok egyszerű: a lét a tét”. A közmunka a teljes reménytelenségben élő munkanélkülieknek a biztonság illúzióját nyújtja, noha valójában a családokat a mélyszegénység csapdájában tartja.
A társadalmi rétegződés egyik legismertebb kutatója a legnagyobb tragédiának a segélyezés filozófiájának radikális átalakítását tartja. „Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekeket közelről érintő, eleve szégyenletesen alacsony segély összegét csaknem 20 százalékkal, a ráfordított kiadást több mint 70 milliárddal csökkentik. A csökkentés mögött az 1993-ban törvényileg megerősített szociális jogok tagadása áll. A szociális jogok megszüntetésének folyamata az alaptörvénnyel kezdődött. Az alaptörvény szerint az állam már nem köteles a szociális biztonság megvalósítására, csak törekszik rá”. A 2015. évi költségvetés újabb nagy lépést tesz a szociális jogok megszüntetése felé, hiszen az önkormányzati segély radikálisan átalakul. Már 2014-ben egy „önkormányzati segélybe” vontak össze néhány adható támogatást, de 2015-ben a kör kibővül olyanokkal, amelyek normatív jogosultságra épültek eddig.
A rendszeres szociális segélyt és a lakásfenntartási támogatást eddig kötelező volt adni, még ha egyre megalázóbb feltételekkel is. Jogok voltak, most önkényesen nyújtható önkormányzati segéllyé váltak, attól is megtagadhatják, aki rászorultságát a egyértelműen igazolni tudja. A „családi pótlékok és gyermekeknek járó juttatások” változtatása egyelőre inkább kicsinyes, mint radikális, bár a radikális folytatás sincs kizárva. E tételek értékvesztése eddig majdnem 25 százalékos. „Erre tesz rá az állam egy lapáttal, amikor 2014-ről 2015-re 18 milliárddal csökkenti az eddigi 540 milliárdot”. Ferge Zsuzsa nem tudja, ezt mennyire indokolja a gyerekszám csökkenése, a gyerek iskolai hiányzása miatt a családtól megvont pótlék, de jelzi, hogy eddig a családi pótlék valamilyen biztonságot jelentett.
Ez is változhat, ha a kormánypárti képviselők valóban valamilyen módon a munkavállaláshoz kötnék a családi pótlékot, miként a rendszerváltás előtt. „Minthogy az ötletgazda állítólag maga a miniszterelnök, nincs kizárva, hogy a 25 éve nyugdíjba küldött intézkedés feltámad és forradalmian megújul”. Forradalmian, mert akkor csak néhány ezer gyereket zártak ki a rendszer, a mai 250 ezerrel szemben. „Ezzel a családi pótlék mintegy 300 milliárdjából akár (vigyázz, becslés!) 35 milliárd is megtakarítható – és néhány százezer ember végső nyomorba dönthető”. A kutatót a családi adó- és járulékkedvezmény sem hat meg. Szerinte az, hogy annak „eredményeként 240 milliárd forint marad a családok zsebében”, semmi újat nem jelent. Az év közben beígért emelés több évre elhalasztódott. De ha bekövetkezne is a kétgyerekesek kedvezményének 20-ról 40 ezer forintra emelése, a szegényebbeken ez semmit nem segítene. Csak azok tudják ezt felhasználni, akiknek legalább 120 ezer forint a havi bérük, minimálbéresek, közmunkások, munkanélküliek ebből a jóból is kimaradnak. Ferge mellőzi ezúttal az összegzést, de arra emlékeztet, hogy a kormány erkölcsi felelőssége, „hogy másfél-két millió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belöki őket az árokba, s még földet is szór rájuk”.
Korábban a Magyar gyerekesélyek címmel készült tanulmánykötet vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa arról írt, hogy "integráció nincs integrálók, kirekesztés kirekesztők nélkül”. A szegénység sokféle hiányt jelent, de mindegyik oka, okozata a pénzhiány. Ehhez képest a segélyreformoknál inkább az összegek csökkentéséről, a feltételek szigorításáról, a pénzbeli ellátások átváltásáról természetbenire van szó. „Ez kérdésessé teszi a 2020-ra vállalt alapcél, a jövedelmi szegénység csökkentésének megvalósítását”. Már akkor jelezte, hogy a kormány legtöbb országos intézkedése szembemegy a szavakban vállalt célokkal. A nagy ívű szövegekből kis ívű projektek lesznek. Az országos tervből a gyakorlati megvalósításhoz közeledve olyan programok lesznek, amelyek többnyire „mélyen alulfinanszírozottak”, és nem is állnak össze valamilyen egésszé, a kormány a gyerekszegénység csökkentését és újratermelését megállítani kívánó célokkal csak formálisan azonosult, eszközei szegényesek vagy éppen a céllal ellentétesek voltak, eredményei elkeserítőek. Az eddigi tendenciák alapján úgy tűnik, az EU 2020 stratégiából semmi lényeges nem valósulhat meg, még a válság miatt mindenütt kissé enyhített célok mellett sem. Az ország dezintegrálódása (leszakadása, leépülése – a szerk.), a szociális és etnikai szakadékok mélyülése egyelőre megállíthatatlan tendenciának tűnik – írja Ferge Zsuzsa.
Forrás: http://www.hir24.hu/belfold/2014/11/12/2015-fekete-ev-ketmillio-embert-temet-el-a-kormany/