Csak kibírni hó végéig... - Somogyban tizenötezer gyermek éhezhet

Egy friss felmérés szerint Magyarországon a 15 évesnél fiatalabb gyerekek 40,9 százaléka érintett a társadalmi kirekesztettségben családjának szegénysége miatt. Somogyban a Drávamente, Kadarkút és Lengyeltóti környékén rengeteg a mélyszegénységben élő család, ahol napi 80-100 forint jut élelemre.

 Hétfőnként láthatóan jobban fogy az ebéd a menzán – mondja Hosszú László. – S a hónap végén is érezhetően többet esznek a gyerekek az iskolában.
A babócsai intézményben tanulók közül csak néhányan fizetnek a kosztért, a többiek számára ingyenes a napi háromszori étkezés: több mint kilencvenöt százalékuk szociálisan rászoruló. És bizony akadnak, akiknek a tízórai-ebéd-uzsonna jelenti a napi étkezésüket, az otthoni reggelire és vacsorára nem jut pénz. A probléma nem egyedi, bár a Drávamentét természetesen jobban érinti, mint például a Balaton-partot vagy Kaposvárt: a megyeszékhelyen például az elmúlt tanévben több mint 2600 gyerek részesült ingyenes vagy kedvezményes iskolai étkeztetésben.
Utóbbi adat is megerősíti a világ legfejlettebb gazdaságú országait tömörítő szervezet, az OECD legfrissebb felmérését a gyermekszegénységről és társadalmi kirekesztettségről. Magyarországon a 15 évesnél fiatalabb gyerekek 40,9 százaléka tartozik ide, s ezzel az ország az uniós államok közül a legrosszabb, a nagyon magas kockázatúak közé kapott besorolást Románia, Bulgária és Lettország társaságában. Az uniós átlag 21 százalék, ami ugyan javulás 2012-höz képest, ám még így is hat százalékkal magasabb, mint 2007-ben. A legnagyobb mértékben Magyarországon romlott a helyzet: 32 százalékkal nőtt a veszélyeztetettek száma.

– Az első gyerekszegénység-ellenes programokat még a Gyurcsány-kormány indította – mondta Szabó János kaposvári szociológus –, ám ezek 2011-ben megszűntek. Azóta a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, mint például Somogyban a kadarkútiban a Máltai Szeretetszolgálat által felügyelt Gyerekesély-programok futnak, melyek alapvetően megfelelőek, csak nincsenek beillesztve a költségvetésbe, s lejártuk után nem valószínű, hogy érdemben folytatódhatnak.
A projektek során az érintettek felzárkóztatási, életmódváltási, iskoláztatási, adósságkezelési tanácsokat kapnak, gyerekesélyházak működnek. A szociológus szerint azonban a projektek két év után leállnak, s ez az idő kevés a valódi javulásra, hiszen az elmúlt hat-hét esztendő igen jelentős romlását kellene visszaépíteni.

– A gazdasági válság leginkább a legszegényebb rétegeket viselte meg – magyarázta Szabó János. – A szegények aránya idehaza 30-33 százalék, ami az európai középmezőnyhöz tartozik, csak éppen arányaiban magasabb a leszakadók száma. S ezt a réteget érintette legnegatívabban a szociális támogatások átalakítás, a megváltozott családtámogatási rendszer. Ha marad a jelenlegi szociális és gazdasági helyzet, vagyis nem változik a szegénypolitika, további romlás várható.

Az OECD-felmérés is ennek a veszélyeire hívta fel a figyelmet. A kutatás megállapította, Magyarország nagy figyelmet fordít a gyermekszegénység problémájára, ám nem megfelelő a konzultáció, s az érintetteket formálisan vonják csak be a programokba. Megjegyezték: a politika nem erőltette meg magát, hogy csökkentse a gazdasági válság hatásait, s a meghozott döntések sem voltak általánosan minden gyermek számára elérhetőek, különösen nem a tartósan munkanélküli családokban élők számára.
– Jellemzően ott sikeresek a programok, ahol az önkormányzat mögéjük állt – jelentette ki Szabó János. – Akad viszont, ahol adnak pénzt, állatot, földet, vetőmagot, de hiányzik a humán háttér, másutt utóbbi van meg, de nincs anyagi forrás. Így viszont a legjószándékúbb segítség sem több pr-fogásnál.
Többek között emiatt is növekszik folyamatosan azoknak a famíliáknak a száma, melyek nem tudnak megfelelő mennyiségű élelmiszert vásárolni. Az OECD-országok közül a legrosszabb a helyzet Törökországban, ahol az elmúlt egy évben a családok fele szembesült a problémával, a második helyen pedig Magyarország áll 47 százalékkal, megelőzve Mexikót, ahol az gyerekesek harmada élt meg hasonlókat. Persze ilyesféle gondok nemcsak a gyerekeseket sújtják, idehaza a gyermektelen családok 35 százalékával fordult elő, hogy még a legalapvetőbb élelmiszereket sem tudta megvenni.

A megyében leginkább a Drávamente, Kadarkút és Lengyeltóti környékén létező a probléma, rengeteg a mélyszegénységben élő család, ahol napi 80-100 forint jut élelemre. Náluk bizony gyakran előfordul, hogy a gyermek csak az iskolában vagy az óvodában eszik.
– Belegondolni is szörnyű, mi történik velük a hétvégéken – jegyezte meg Szabó János. – A legnagyobb baj a hazai szociális ellátórendszerrel, hogy szombat-vasárnap nem működik...
– Bár szerencsére nem jellemző a hozzánk járó gyerekekre, de akadnak családok például a kaposfői tagiskolában, ahol a hó végén nem jut pénz élelmiszerre – mondta Vörös Ottó Gábor, a szennai Fekete László Általános Iskola igazgatója –, jellemzően olyan famíliákban, ahol hirtelen elment például az apa, s nem fizet tartásdíjat a hat gyerekével egyedül maradt anyának.
A kaposfői iskolába járók negyede halmozottan hátrányos helyzetű, viszont a 238 menzás 64 százaléka ingyen étkezik, többségük az ebéd mellett tízórait és uzsonnát is kap.
– Így bizonyosan legalább háromszor esznek egy nap – tette hozzá az iskola vezetője, aki azt is elmondta, a gyümölcs és a tej mindig elfogy.
– Konkrét éhezésről a lakosság 8-12 százalékánál lehet beszélni – állította a szociológus –, vagyis Magyarországon nagyjából félmillió ember, s köztük 180-200 ezer gyerek érintett. Somogyban utóbbiak száma úgy tizenötezer körül lehet...

 

Forrás: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/csak-kibirni-ho-vegeig-somogyban-tizenotezer-gyermek-ehezhet-556964