Demográfia

A demográfia az emberi populációdinamikával foglalkozó tudomány. Kiterjed a népesség méretére, szerkezetére és eloszlására, valamint a születések, halálozások, vándorlás és öregedés hatására történő változására. A demográfiai elemzés vonatkozhat a teljes társadalomra, vagy annak egyes – oktatási, nemzetiségi, vallási vagy etnikai szempontok alapján lehatárolt – csoportjaira. A legtöbb országban a közgazdaságtan vagy a szociológia egy ágának tekintik és foglalkozik vele a hadtudomány is. A formális demográfia vizsgálódását leszűkíti a népesedési folyamatok mérésére, míg a tágabb értelemben vett népesedéstudomány a népességet befolyásoló gazdasági, társadalmi, kulturális és biológiai folyamatok összefüggéseit is vizsgálja.    

Röviden a  demográfia olyan tudomány, amely a népességet, a népesedési folyamatokat populációs szinten vizsgálja - azaz leírja és elemzi az emberrel, emberi élettel kapcsolatos alapvető jelenségeket (például születés, halálozás vagy kor, nem, etnikai hovatartozás, stb. szerinti összetétel) és feltárja ezen jelenségek összefüggéseit, törvényszerűségeit, vizsgálja kölcsönhatásaikat és kutatja a népesség jövőbeni várható alakulását.      

A demográfia két nagy részterülete:

- a strukturális demográfia, amely a népesség számát és különböző szempontok – pl. kor, nem, iskolai végzettség, etnikai csoportok – szerinti összetételét mutatja meg

- a népmozgalom, amelynek jelzőszámai a népesség változásait írják le a születéstől a haláig.

Leggyakoribb forrásaik a népszámlálások illetve az anyakönyvezés adatai. Ezekből az adatokból és a belőlük készülő statisztikákból, elemzésekből megtudhatjuk részletesen, hogy milyen összetételű egy-egy ország vagy terület lakossága; hogyan alakulnak a születési, halálozási mutatói; mennyi a várható élettartam; milyenek a házasságkötési, migrációs szokások; illetve a demográfiai folyamatok várható alakulásáról, annak befolyásolási lehetőségeiről is tájékozódhatunk.                                            

Alapvető mutatók                                    

• nyers születési arányszám: az 1000 főre jutó élveszületések éves száma
• általános termékenységi arányszám: az 1000 szülőképes korú (általában 15-49, néhol 15-44 éves) nőre jutó élveszületések éves száma
• kor szerinti termékenységi arányszámok: az 1000 adott korú (általában 15-19, 20-24 stb. éves) nőre jutó élveszületések éves száma
• nyers halálozási arányszám: az 1000 főre jutó halálozások éves száma
• csecsemőhalandóság: az 1000 élveszületésre jutó 1 éves kor alatti halálozások éves száma
• várható élettartam: egy adott korú személy várható további életéveinek száma az adott év halálozási arányszámai mellett
• teljes termékenységi arányszám: egy nő által élete folyamán szült gyermekek száma az adott év kor szerinti termékenységi arányszámai mellett
• nyers reprodukciós együttható: egy nő által élete folyamán szült leánygyermekek száma az adott év kor szerinti termékenységi arányszámai mellett
• tisztított reprodukciós együttható: a szülőképes kort megérők az egy nőre jutó leánygyermekek közül az adott év halandósági viszonyai mellett

A népesedési folyamat szakaszai

Első szakasz: Mind a születések, mind a halálozások száma magas, ezért a népességszám csak lassan nő. A halálozások magas száma, valamint az igen alacsony átlagéletkor (alig 30 év) elsősorban a mostoha életkörülményekkel, a járványokkal, a magas csecsemőhalandósággal és a fejletlen orvosi ellátással indokolhatók. Ez a szakasz Európában a gyűjtögető életmód kialakulásától a 18. század végéig, míg a fejlődő világban a 20. század elejéig tartott.

Második szakasz: A kezdetén még nagyon magas születési számhoz a halálozások gyors csökkenése társul, ezért a népesség robbanásszerűen nő. A halálozások számának csökkenése az egészségügy és a gazdaság fejlődésének, ez által az életkörülmények általános javulásának köszönhető. Európában ez a demográfiai robbanás az ipari forradalom kezdetétől a 19. század végéig volt megfigyelhető. A legtöbb fejlődő ország csak a 20. század végére jutott túl ezen a szakaszon.

Harmadik szakasz: A halálozások száma még tovább csökken, de ezzel együtt megindul a születések számának gyors csökkenése is. Ennek következtében a népességszám növekedésének üteme lelassul. Ez a folyamat Európát a 20. század elején jellemezte, napjainkban az iparosodott fejlődő országokra és némely fejlett országra (pl. USA, Kanada, Ausztrália) jellemző.

Negyedik szakasz: Mind a születések, mind a halálozások száma alacsony szinten stagnál. A népességszám nem nő tovább, egyes országokban már a csökkenés is tapasztalható. Az életszínvonal növekedésével nő az átlagéletkor, és ez a születések alacsony száma mellett a társadalom elöregedéséhez vezet. Ez a folyamat a fejlett országokban figyelhető meg (pl. Magyarország, Ausztria, Németország).

Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete

A magyar demográfiai kutatások intézményrendszere az 1950-es évek végétől kezdve folyamatosan épült ki arra a színvonalra, amely az utóbbi két évtizedben jellemzi a kutatásokat, biztosítja azok koordinációját és publikációját.
Bár demográfiai kutatások sok helyen folynak Magyarországon (egyetemeken, a demográfiával határos tudományterületek kutatóintézeteiben, társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó vállalkozásokban és alapítványokban), a népességtudomány legfontosabb központja mind a mai napig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), illetve az annak felügyelete alatt működő Népességtudományi Kutató Intézet (NKI).
Az NKI jogelődjét, a Népességtudományi Kutató Csoportot a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Demográfiai Elnökségi Bizottságának kezdeményezésére a KSH elnöke (akkor Péter György) alapította. A kutatócsoport 1963-ban kezdte meg működését; innen számítjuk az NKI életkorát. A csoport 1967-ben kapott intézeti rangot, neve 1968. január 1.-től KSH Népességtudományi Kutató Intézet.

Az NKI létrehozását a népességtudomány iránt egyre növekvő társadalmi igények tették szükségessé. A demográfiai problémák Magyarországon már a 20. század elején a közéleti viták középpontjába kerültek. Az egyke, a paraszti társadalmon belül tapasztalható születéskorlátozás ténye a két világháború között élénken foglalkoztatta a közszereplőket. Az 1960-as években bekövetkezett – akkor világviszonylatban egyedülálló – termékenység-csökkenés, a “kicsi vagy kocsi” problémája újra nagy vitákat váltott ki. Ezen és más demográfiai folyamatok korai jelentkezése, nyilvánosságon belüli érzékelése kedvező körülményeket teremtett az intézményesüléshez.
Az intézet feladatköre a népességtudomány elméleti és gyakorlati művelése, ennek keretében alap- és alkalmazott kutatások végzése, a népesség és a népesedési folyamatok kutatása, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a népesedés közötti kölcsönhatások, összefüggések tudományos feltárása és előrejelzése, a népesedéspolitika tudományos megalapozása, a demográfiai kutatás módszereinek fejlesztése. Az intézet tehát amellett, hogy államigazgatási intézmény felügyelete alatt áll, "akadémiai kutató intézeti" jelleggel is bír. Az MTA az intézetet hosszú időszakon keresztül folyamatosan jelentős anyagi támogatásban részesítette, az MTA Demográfiai Bizottsága pedig megkülönböztetett figyelemmel kíséri az NKI szakmai tevékenységét.
Az NKI az elmúlt negyven évben változó létszámú és összetételű kutatógárdával, időről-időre megújított tevékenységével hazai és nemzetközi szinten egyaránt ismert és elismert kutatási központtá vált. A közepes nagyságrendű kutató intézetek közé tartozik.

Forrás: wikipedia, KSH,