Élettársi kapcsolat és házasság – hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón

A házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítása során elõször azt tekintjük át, hogy mennyiben tér el a házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élõk társadalmi összetétele. A „második demográfiai átmenet” (Lesthaeghe 1996) koncepciójából és a párkapcsolat-alakítás közgazdasági elméletébõl is (Becker 1981) inkább az következne, hogy az élettársi kapcsolatban élõk fiatalabbak, magasabb képzettségûek, elõnyösebb társadalmi státusszal rendelkeznek. Vajon az adatok mennyiben támogatják ezen feltételezéseket?

A magatartási szempontokat is tartalmazó elképzelések szerint attitûdbeli, értékrendszer szerinti különbségek magyarázzák, hogy valaki partnerkapcsolata kialakításakor élettársi vagy házassági formát választ, vagy másképpen: partnerkapcsolata hogyan intézményesül. Négy aspektusból vizsgáljuk meg az ebbéli különbségeket. Míg a vallásosságot a családi magatartás egyik „kulcsértékének” szokás tekinteni, az ajánlott életformáról való kérdésünk annak feltárására irányult, hogy a közösségben milyen elvárások – vagy ahogy Lesthaeghe (1996), majd Liefbroer (1999) megfogalmazta: milyen „normatív kontroll” – él. Az életformák szerinti „elõnyök” és „hátrányok” mérlegelése az érintettek racionalitását kívánja feltérképezni, a párkapcsolatok minõségi indikátorai pedig az „eredmények” oldaláról közelítik meg az életformák szerinti eltéréseket.

Tanulmányunkban a házassági és az élettársi kapcsolat néhány jellemzõjét vizsgáltuk meg egy 2001–2002-ben lefolytatott, követéses vizsgálatként tervezett kutatás elsõ hullámának adatai segítségével. Megállapítható, hogy a felvétel idõpontjában élettársi kapcsolatban élõk aránya az országos átlagnak megfelelt. Az éppen élettársi kapcsolatban élõknél jóval magasabb az életük folyamán valaha házasság nélkül együtt élõk száma, más szóval azoké, akik errõl az életformáról konkrét tapasztalattal rendelkeznek, illetve a fiatalok körében növekszik az együttélést mint elsõ partnerkapcsolati formát választók aránya. A házasok és az aktuálisan együtt élõk demográfiai jellemzõk szerinti összetétele lényeges eltéréseket nem mutat. Az együtt élõk között magasabb a fiatalok aránya, és alacsonyabb az átlagos gyermekszám. Az érintettek értékvilágának elsõ megközelítésben elvégzett vizsgálata azt sejteti, hogy kapcsolat van az életformák és az értékek között: a vallásosság intenzitása az élettársi kapcsolatban élõk esetében kisebb, a valláshoz fûzõdõ viszonyuk lazább, mint a házasoké. A lakossági vélemények elemzése rávilágított arra, hogy a felvétel idõpontjában együttélõk beállítottságuk, jövõbeli terveik szempontjából összetett csoportot alkotnak. Egy részük az együttélést a házasság elõtti átmeneti életformának tekinti, míg mások végleges döntésnek tartják. Részben a heterogén összetétel magyarázza a bizonytalan véleményeket az élettársi kapcsolat házassághoz viszonyított elõnyeirõl és hátrányairól is. Az elmúlt egy-két évtizedben fokozatosan terjedt az élettársi együttélések gyakorlata,és növekedett társadalmi elfogadottsága. Elemzéseinkbõl látható, hogy az élettársi kapcsolatok jelentése igen differenciált: egy részük házasságot megelõzõ, másik részük házassági együttélést követõ életforma, és találunk a házasság alternatívájánaktekinthetõ együttélést is. A panelszerû vizsgálat elvileg lehetõvé teszi, hogy a felvétel elsõ hullámának idõpontjában élettársi kötelékben élõk további életútját nyomon követhessük: az együttélést idõvel követi-e a kapcsolat törvényesítése, vagy megszûnik az együttélés, vagy pedig „véglegesen” a kötetlenebb, nem törvényesített kapcsolat mellett maradnak-e az érintett felek? Ennél is fontosabb: megvizsgálhatjuk majd, milyen objektív körülmények és/vagy szubjektív késztetések segítik, illetve gátolják az átmenetet az életformák között, és így sokkal árnyaltabb képet kaphatunk az élettársi kapcsolatokról, a házasság és az élettársi kapcsolat jelentésérõl.