HAJLÉKTALAND -Útikalaúz

A Hajléktaland című könyv társszerzője vagyok.

A HajléktaLand nem szakkönyv. Sok tény, ugyanennyi pletyka, számtalan élettörténet, remény és elkeseredett tenni akarás. A könyv erénye, hogy szerencsés arányban ötvözi a szakmai információkat a személyes tapasztalatokkal, így a szociográfia műfajának megújításával ismerőssé teszi azt, amit idegennek, de legalábbis zavarba ejtőnek érzünk. A nyitás e világ felé a könyv elolvasása lehet, a többi az Olvasóra van bízva.

Portré - Aki kilóg a sorból

Az emberek nagy többsége azt gondolja, a hajléktalan emberek leginkább az idős, de legalább is a középkorúak közül kerülnek ki.

Magam is meglepődtem mikor a fiatalember határozott, lendületes léptekkel berontott a Hajléktalan Gondozási Központ épületébe. Jó kiállású, lehet 185 cm maga, erős testalkattal bír, széles az arccsontja, etnikai hovatartozásáról árulkodik. Nem egy vesztes típus, ez látszik a szemén. Minden szempár egy pillanatra rászegeződik majd azon pillanatban lesütő tekintetté válik. Érdekes, mintha tartanának tőle.

A népkonyhán, sorban állás az ebédért, mindenki türelmesen várja, hogy az ablakhoz kerüljön, míg nem emberünk megérkezik, és egyszerűen a sor elejére áll. Senki nem szól. Valami egyezményes tisztelet veszi körül, falkavezér lenne?

Kiderítem, ki ő, honnan jött? Megtudtam, hogy Állami gondozásban nevelkedett, mióta onnét kikerült hajléktalan szállón lakik. Nem iszik alkoholt, nem dohányzik, ez mindenképp meglepő egyben tiszteletre méltó, ebben a közegben.  Agresszív, gyakran felemeli a hangját, a tettlegességtől sem riad vissza. Farkas törvények uralkodnak, de ő fiatalságát, erőfölényét a maga oldalára fordítja. Mivel évek óta a szállón lakik, mindenki ismeri. Dolgozni jár, mindent elvállal, nem válogatós.  Tanul, elkezdte a gimnáziumot, levelezőn, szereti az irodalmat…

Megfigyeltem, szabadidejében olvas, filmet néz. Mobiltelefonja van, Mp3 lejátszója, hordozható DVD-je, látszólag mindene megvan, amire szüksége lehet, ő nem kuncsorog senkitől semmit, nincs rá szüksége. Nem nagyon kommunikál a többiekkel, amolyan magányos farkas típus. Akkor szól, ha mondanivalója van, nem locsog-fecseg. A szavainak súlya van. Kissé zavaró, ahogy még az öregek is összerezzenek tőle. Az okokról puhatolózom, nem sok mindent tudok meg, mindenki hallgat róla.

Azt beszélik kettős játékot játszik, lepaktált a rendőrökkel, információkat ad nekik, cserébe őt békén hagyják. Ilyenformán és testi erejét tekintetbe véve már érthető a többiek távolságtartása. Magabiztos viszony fűzi az intézményvezetőhöz, évek óta tartó „kapcsolat” az övék. Gyakori a hangos szóváltás közöttük, ugyanakkor valamiféle véd és dacszövetség is felfedezhető kettőjük között, talán mert már komoly múltjuk van.

Mindenképp kilóg a sorból, nem csak termete, tartása miatt, de a gondolkodása miatt is, meglepően józanul él, ugyanakkor hatalmas fallal vette körül magát, taktikázik, úgy intézi, hogy mindenből és mindenkiből hasznot húzzon, ugyanakkor a függetlensége az egyik legnagyobb fegyvere. Azt mondja, nem akar elmenni a szállóról, azt mondja jó neki itt, lakása sohasem lesz, ilyen háttérrel, múlttal, hova mehetne. Vajon pesszimizmus vagy csupán racionalitás lenne….

DROGVILÁG

Életszerű

Az utcán sietve lépkedett, lehajtott fejjel, kezében egy zacskóval, amit az arcához szorított. Tudtam, hogy van ilyen, drogos, szipus, de még sohasem láttam. Valahogy mindig az volt bennem, hogy itt a környéken ez nem fordul elő. De ott volt élőben, a járásában volt valami igyekezett, mintha sietne, mintha rohanna, el, valahonnét valahova, egy más világba…

Ösztönösen utána mentem, ki akartam venni a zacskót a kezéből, de mikor rám nézett ijedt volt, és könyörgő a tekintete, kezét a háta mögé tette, mintha érezte volna a szándékom. Tervem, hogy megfosztom a mérgező anyagtól kudarcba fulladt.  Ő tovább ment... és én is, haza, egy más világba...

Magyarországi helyzetkép

A drogfogyasztás Magyarországon az 1960-as években jelent meg.

A statisztikai adatok szerint, ha nem is olyan gyorsan, mint mondjuk 10 éve, de még mindig nő a drogot kipróbálók száma. Minden negyedik fiatal már a középiskolában túl van az első kábítószeres élményen.

Az anyag ami lehet fű( marihuána ) heroin,kokain, crack, ópiátok, alkohol gyógyszerrel keverve, máktea, gomba és hosszan sorolhatnám.  A legolcsóbban és legkönnyebben megszerezhető „mámor”, a szerves oldószerek szipuzása (hígító, csavarlazító, ragasztó gőzét szippantják be), ezek a kémiai szerek Magyarországon nem minősülnek kábítószernek.

A kemény drogok az utóbbi években váltak könnyebben hozzáférhetővé a serdülő korosztály számára is. Ma már a heroin és a kokain is elérhető. Ezeket inkább Budapesten és a nagyvárosokban használják.

Becslések szerint jelenleg a drogfüggők száma 30-50 ezerre, a rendszeres fogyasztóké 80-100 ezerre tehető, és 300-400 ezer lehet azok száma, akik már kipróbálták a kábítószert. Hétvégi szórakozás során mintegy 100-150 ezer fiatal fogyaszt alkalomszerűen kábítószert.  A legérintettebbek a 30 éven aluliak, ezen belül is a 20-24 évesek.

A drogozás, mint deviancia

A deviáns viselkedés minden társadalomban létezik. Legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, hogy az átlagosan elfogadott társadalmi normáktól, viselkedési előírásoktól való eltérés. Ilyen az öngyilkosság, illegális drogfogyasztás, alkoholizmus, bűnözés.

 A deviáns jelenségek számának drasztikus emelkedése a modern társadalmak velejárója, ami elsősorban a liberalizáltabb országokban jelentkezik. Az általánostól eltérő, kisebbséget, csoportot érintő viselkedést negatívan minősít a többségi társadalom egészen addig, míg nem ölt olyan méreteket, ami már a társadalomban való elterjedését általánosan elfogadottá teszi, ha ez megtörténik már nem minősül tovább devianciának.

Alapvetően drognak nevezünk minden vegyi anyagot, amely az élő folyamatokat befolyásolja, szűkebb értelemben viszont a mentális működésre ható termékeket tekintjük drogoknak. A drog, legyen az illegitim drog, vagy orvos által felírt un. legitim drog pszichoaktív szerek, melyek a központi idegrendszerre hatnak, megváltoztatják az érzékelést, gondolkodást, hangulati és érzéki állapotot.

Drogfogyasztók között megkülönböztetünk alkalmi fogyasztót, és drogfüggőt. Előbbi, aki bizonyos alkalmak kapcsán használja a drogot, utóbbi ennek folyományaként, hatásaként fellépő depencenciát-függőséget takar.

Az addikció olyan kényszeres viselkedés, amely a drog mindenáron való megszerzésére és fogyasztására irányul.  Kényszerről van tehát szó, melynek alapja a függőség!

Út a drogfogyasztásig

A drogfogyasztás élményének megértéséhez nemcsak a drogok farmakológiáját és a fogyasztók személyiségét kell megismerni, hanem azt a fizikai és társadalmi környezetet is, melyben a drogfogyasztás zajlik.

Mi késztet valakit drogfogyasztásra? A drog fogyasztás kapcsán is komplex kell vizsgálni a biológiai, pszichikai és társadalmi okokat. Az ember biológiai lény, metabolikus folyamatokkal és pszichikai lény érzelmekkel, gondolatokkal, és egyben szociális lény, aki próbál megfelelni a társadalom elvárásainak, a mindennapok kihívásának több-kevesebb sikerrel.

Ezekkel az esetleges kudarcokkal nem képes minden ember megbirkózni.

Az egyének azért viselkednek a társadalomban elfogadott magatartástól eltérően, mert olyan genetikai, biológiai jellemzőkkel rendelkeznek melyekkel mások nem(biológiai-genetikai szerep) .

 Pszichikai tényezők, amik kedveznek a deviáns magatartás kialakulásának az anya-gyermek kapcsolat sérülése, társas funkciók elsajátításának hiánya, mint pl. a tolerancia, vagy szolidaritás érzése, empátiás készség fejlődése. A deviancia oki tényezőjeként említhetjük a rossz gyerekkor-t, azaz a szocializációs zavart. A deviancia családon belüli ismétlődése nem elsősorban genetikai tényezőre vezethető vissza, hanem a mintakövetés, a helytelen magatartási szokások példaként való megismerése is a deviancia irányába tereli az egyént.

A hajléktalanság és a drog

A drogfogyasztás és a hajléktalanság között ok-okozati kapcsolatot találunk. Az hajléktalan fiatalok nagy átlagban a deviáns magatartásuk miatt kerülnek utcára. A drogfogyasztásuk okaként szerepelnek a fent említett genetikai, pszichikai tényezők. Nem egyszer a haveri, baráti körbe, egy-egy csoportba való bekerülés feltételeként próbálják ki a drogokat, vagy csak a kíváncsiság illetve az unaloműzés hat ösztönzőleg.  

 A család számos esetben egy ideig észre sem veszi, hogy a gyerek mivel tölti szabadidejét, általában addig amíg csak alkalomszerű a drogfogyasztás. Ha kialakul a függőség és erre fény derül, a családok mindent megtesznek, hogy a fiatalt jó útra térítsék. Amikor az orvos, ill. a rehabilitáció nem segít, amikor a család belerokkan, mint anyagilag, mint mentálisan akkor nem marad más választás, mint bezárni az ajtót a deviáns magatartású fiatal előtt, mentve ezzel a család többi tagját. Akkor jön a barátoknál lógás, majd a csövezés, a hajléktalanszálló. Ezek az egyének devianciájuk hatásaként gyakran kiszorulnak nem csak a társadalom perifériájára, de a szociális rendszerből is. Magatartásuk okán saját magukat zárják ki az ellátórendszer juttatásaiból. Alkalmazkodásra, kulturált viselkedésre társas kapcsolatokra nem vagy csak ideig meddig képesek. Kapcsolataikat a pillanatnyi érdekeik jellemzik. Viselkedésük antiszociális, lázadnak minden szabályozás és korlátozás ellen, miközben legnagyobb korlátjukat az anyag jellemzi.

A valóság- ahol  a lét a tét

A látvány kétségbeejtő, nem csak a hideg miatt borzongok. Három huszonéves fiatal bóklászik a parkban. Nagyon hideg tél van az idén. Több réteg ruha van rajtuk, de így is látszik, soványságuk. A tablettás bor Colával, a napi egy liter hígító (szipu), az alultápláltság felemészti a szervezetüket.  Arcuk beesett, sápadt, szemük üveges, vékony ujjaikkal erősen szorítják arcuk elé a zacskót. Ez jelenti az életet? Vagy inkább a halált? Nem tudok kommunikálni velük, eufórikus állapotban vannak, jönnek, mennek, bolyonganak, de így jobb is, ha az ablak nélküli düledező faházban ahol „laknak” leülnének, biztosan megfagynának..

A tarhálásból (kéregetés) élő hajléktalanok a városok központi zónáiban keresik a megélhetést. Egyfajta kényelemből a szállásuk is a közelben alakítják ki. Híd alatt, sikátorban, romos épületeknél elbújva a világ és az emberek fürkésző tekintete elől, de közel a hipermarket sokszor a túlélést jelentő bejáratához ahol télen kiáramlik a meleg, és ahol adakozóbbak az emberek.

A fiatalabb generáció tagjai konfliktusba kerülnek az idősek csoportjaival.

A kohézió alkalomszerű és ideiglenes, felbomlik, valahányszor az önös érdek előtérbe kerül. Jellemző az önző viselkedés, az agresszív kitörések,

A hajléktalan szenvedélybetegek –alkoholista, drogos, gyógyszerfüggő stb. mindennapjait az anyag megszerzésére fordított erőfeszítés jellemzi. A kilátástalanság, a jövő kép nélküli élet, a mindennapok nehézségei A megélhetési bűnözésen túl, ott van a mindennapi stressz, hogy meglegyen a napi anyag, ami ha már nem is hozza a várt boldogság érzését, ha nem is lesznek kellemes hallucinációk, de enyhítenék az elvonási tüneteket. A pénz tarhálásból (kéregetés), újításból (eladható termékek lopása, eltulajdonítása) kell, hogy összejöjjön. Ezeket még többen összeverődve követik el, közös a motiváció, anyagot kell szerezni, kinek az alkohol, kinek a drog jelenti a mindennapok túlélését. Egy drogfüggő fiatal nyilatkozta: „beállva (beszipuzva) jobban megy a tarhálás, megjön az önbizalmam.”

Ugyan farkastörvények uralkodnak, a csoportérdek előtt az egyéni érdek áll, valamilyen formában mégis tartoznak valahova.

Kirekesztettség-stigmák

Ha valaki egyszer elkövetett egy deviánsnak minősített cselekedetet, az azzal jár, hogy az egyén szegregálódik (elválasztódik), viseli a bűnös címkét, amit a többségi társadalom ráragaszt. Az így megjelölt sorstársak egymásra találnak.  Amennyiben a többi ember deviánsként kezd tekinteni a stigmatizált egyénekre, ők úgy reagálnak a mindennapi kihívásokra, hogy cselekedeteiket mind inkább a deviancia jellemezze, vagyis a társadalmi előítélet, kirekesztés generálja a deviancia megnyilvánulásait. Az egyén kivonul a társadalomból, ezáltal megszűnik a társadalmi kontroll. Megpróbál individuum lenni, elkülönülni a többségtől.

Ahogy reagálunk

 Az emberek nagytöbbsége struccpolitikát folytatva –ha nem nézünk oda, akkor nincs is ott senki és semmi- átlép a földön ülő és éppen drogozó másik emberen, valószínű így kerülve ki mindennemű kommunikáció és abban rejlő incidens esetleges létrejöttét. Néhány ember az, aki negatív, vagy rosszindulatú megjegyzést tesz.  Segítő szándékú emberekkel is, igaz elsősorban olyanokkal, akik ezt hivatásuknál fogva tették, szociális munkások, mentősök.

A többségi társadalom negatívan diszkriminatív módon áll a hajléktalanok és a kábítószer-fogyasztókkal szemben, és ez gátolja a kirekesztett ember újra integrálását.

Minél több időt tölt egy ember kirekesztve a többségi társadalomból annál kevesebb esélye van a visszailleszkedésre, ami nagyon nehéz, legtöbb esetben lehetetlen. A drogfüggőkre és a szenvedélybetegekre általánosságban jellemző a „carpe diem” életstílus. Mértékletesség elve nem érvényesül, szemben a kontrollált, ill. alkalmi drogfogyasztókkal.

 A helyes viselkedés társadalmi elvárása a kultúránkat átható moralizáló attitűdből ered.  Ezek és a társadalmi környezet, valamint a kulturális és társadalmi attitűd nagymértékben befolyásolja a drogfogyasztást és annak hatását.

Megoldásként

Az egészségügyi rendszeren túl évről évre több civil illetve nonprofit szervezet tesz a drog prevencióért (megelőzés). Előadásokat tartanak iskolákban a drogozás káros hatásairól, discokban, szórakozóhelyeken, különböző közösségi rendezvényeken próbálják felhívni a figyelmet a szenvedélybetegség káros hatásaira, a következményekre.

Országszerte működnek Drogambulanciák. Ezeken a helyeken tanácsadással (minden érintettnek, szülőknek, barátoknak is), tűcsere programmal, jogsegélyszolgálattal, krízisintervencióval, klubfoglalkozásokkal várják a betérőket. Mosakodási, mosási lehetőség is van, de olykor egy tea és szendvics melletti beszélgetés a szakemberrel is nagy segítséget jelenthet.

Számos rehabilitációs intézmény áll a szenvedélybetegek rendelkezésére. Ide önként vállalva a leszokást elősegítő terápiát lehet bekerülni.

Drogsegély vonalak működnek, Budapesten: DrogStop 80-505-678, „Drog free” S.O.S. (1)2151-397

Hajléktalanellátás 

Kaposvár

Kaposvár Somogy megye dinamikusan fejlődő megyeszékhelye. Külső-somogyi dombság és a Zselici dombság között a Kapos folyó két partján terül el. A környező városoknak és a Balatonnak közvetlen főútvonalas összeköttetése van Kaposvárral (61-es, 67-es főút). Magyarországi viszonylatban nagyvárosnak tekinthető, európai viszonylatban kisváros. Népessége 70 ezer fő, 150 ezres vonzáskörzettel.

Hajléktalan ellátás – szálló

A városban 250-300 fő hajléktalant tartanak nyílván. Sajnos a számuk egyre nő, és lehetnek olyanok is, akik sehol nincsenek nyilvántartva. Az ide érkező fedél nélküliek a Magyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezete által, 2008. Január 2-tól működtetett Nyitott Kapu Hajléktalan Gondozási Központot kereshetik fel.

Elérhetőség: Kaposvár, Kanizsai u. 56. (Tüskevári sorompónál, volt SÁÉV telepen)

Tel: 0682-510-982

A hajléktalan szálló 2008. év eleje óta új helyre, új épületbe költözött. A régi leamortizált fa barakkok helyett, egy Uniós támogatásból, közel 250 millió Ft-ból felújított, több szintes épület adhat szállást a fedél nélkül maradt embereknek.

A szállót éjjeli menedékhely, és átmeneti szállás gyanánt csak férfiak vehetik igénybe. A hajlék nélkül maradt nőknek Pécsre kell utazniuk. (Női Átmeneti Szálló és Éjjeli Menedékhely - Pécs, Bittner A. u. 80.) Természetesen a többi szolgáltatást, étkezést, tisztálkodási, mosási lehetőség, nappali melegedő stb. a nők is igénybe vehetik. Az épület komplex hajléktalan ellátó intézmény, népkonyha, nappali melegedő, éjjeli menedékhely is van.

Az épület infrastruktúrájában minden igénynek megfelel, eltekintve attól a ténytől, hogy nőket nem tudnak éjszakára befogadni. Az alsó szinten portaszolgálat, zuhanyzók, zárható szekrények, nappali melegedő található.

Az emeleten vannak a hálótermek a könyvtár internet hozzáféréssel, tantermek, és az irodák. Az épületben lift is van.

Az utcán élő közel 300 hajléktalan bizonytalan orvosi ellátását hivatott megnyugtatóan rendezni az a háziorvosi rendelő, ami szintén a szállón kapott helyet. Itt heti öt nap részesülhetnek orvosi ellátásban a hajléktalanok. A rendelő mellett korszerűen berendezett betegszoba is rendelkezésre áll.

Átmeneti szállás, népkonyha, nappali melegedő

A hajléktalan gondozási központban 10 főt tudnak elszállásolni. Az átmeneti szállás 16-08-ig tart nyitva. A szociális és mentális gondozásról egyéni kartotékot vezetnek.

A népkonyhán a nappali étkezést ötvenen vehetik igénybe az év minden napján. Ahhoz, hogy valaki meleg ebédhez jusson előzetes egyeztetésre, bejelentkezésre van szükség. A meleg ételt nem a szállón készítik, ott csak melegítik és tálalják. Reggelire teát főznek, illetve tejet adnak pár szelet kenyérrel.

A nappali melegedő 10-18-ig tart nyitva. Tv-t vagy DVD-t, videót is nézhetnek, illetve társasjátékozhatnak, kártyázhatnak, olvashatnak, beszélgethetnek a bent tartózkodók. Mosási lehetőset biztosítanak, és ilyenkor lehetőség van információk szolgáltatásra, ügyintézésre, étkezésre. A szálló dolgozói iratpótlásban, segélyek igénylésében és mentális segítségnyújtásban is a kliensek rendelkezésére állnak

Ebben az időben van nyitva a könyvtár ahol közel 4000 kötet található meg, és felügyelettel internet használatra is van lehetőség.

Éjjeli menedékhely

Este 6 órától reggel 08 óráig vehető igénybe. Ebben az idő intervallumban van lehetőség tisztálkodásra, mosásra, szárításra, és nyugodt alvásra. Az esti órákban vacsora kiegészítést biztosítanak. Értékeiket zárható szekrényben biztonságosan tárolhatják. 40 főt tudnak fogadni éjszakára. Mosószert, tisztálkodó szereket, hálóruhát, törölközőt is tudnak adni a ruharaktárból. Ezek általában adományokból származó ruha nemük, lábbelik, amikből rendszeres időközönként meghirdetett időpontban osztást rendeznek a hajléktalan emberek számára.

Nyitott kapu-zárt kapu

Az új épület és modern infrastrukturális kiépítettség adta kép szépségét árnyalja a szállón uralkodó rossz hangulat, aminek kiváltó oka az intézményvezető modora illetve modortalansága. A szállón dolgozó alkalmazottak közül csupán 1-2 főnek van szociális felsőfokú végzettsége, van, akinél még az érettségi is hiányzik.  Az intézményvezető és a dolgozók nagy többsége is negatívan diszkrimináns magatartást tanúsít a hajléktalan emberekkel szemben, ami itt nem lenne elfogadható és megengedhető.

Az ide érkező idegent az intézményvezető „kihallgatja”, honnan jött, miért jött, miért került ilyen helyzetbe, és mit szándékozik tenni. Azok, akik kevésbé elszántak arra, hogy a szállón töltsék, az éjszakát már ekkor továbbállnak.

Ha valaki mégis maradni kényszerül, érthető okokból, tüdőszűrőre kell, hogy menjen. Elszállásolást valamelyik hálóban kap, ami létszámtól függően akár túlzsúfoltnak is mondható.

Az épületben található un. krízisszoba, melyet olyan esetekben használnának, ha valaki ittas állapotban van. A csavar ott van a dologban, hogy a szállóra ittas ember nem mehet be, erre a portás „ügyel”, aki meg is szondáztatja az oda bekívánkozót. Ha ittas, akkor javaslatot tesznek rá, hogy az épület előtt üldögélhet józanodásig.

A berendezés bár újnak mondható, puritán, már-már sivár. A falak egyhangúságát a bekeretezett és jól látható helyre kifüggesztett Házirend töri meg. Szabályok szükségessége vitathatatlan egy olyan intézményben ahol emberek kénytelenek együtt élni, egymáshoz alkalmazkodni. A túlzó korlátok felállítása, az eltúlzott szigor, a felesleges és túlszabályozottság azonban inkább ártó, feszültségkeltő mintsem megelőző erővel bír. Az intézményvezető és az őt körül vevő alkalmazottakból álló alattvalói udvar, magánemberként megélt frusztrációja okán különös élvezettel és nem ritkán hangos szóval adja tudtára az amúgy lelkileg és nem ritkán testileg is meggyötört hajlék nélkül maradt embereknek, hogy sorsuk alakulását maguknak köszönhetik, és tanúsítsanak megbánást az elkövetett tetteik miatt, valamint mutassanak hálát, amiért itt lehetnek.

Vannak olyan emberek, akik hosszabb ideje kénytelen-kelletlen élvezik, vagy inkább eltűrik a hajléktalan szálló nem ép marasztaló „vendégszeretetét”, de sokkal inkább jellemző az, hogy valaki csak a téli nagy hideg alkalmával megy a szállóra, s amint teheti inkább az utcán éli mindennapjait.

Sok a szállón az atrocitás. Más szállóval ellentétben itt nem a hajléktalanok acsarkodnak egymásra, sokkal gyakoribb a szálló személyzete és a kliensek közötti affér. Nem ritka, hogy verekedésig fajul a helyzet, ami aztán a bírósági szakaszba torkollik.

Az alapos és mindenre kiterjedő szabályozás be nem tartása a kitiltást vonja maga után. És mivel ilyen elég gyakran előfordul, ezért nagyon sokan élnek inkább az utcán, Kaposváron.

Utcai Szociális munka

 A Krízis autó önkormányzati tulajdonban van, de a hajléktalan gondozási központ munkatársai használják.

  „Szociális munkások” járják be vele azokat a helyeket a városban, illetve a város peremkerületeit ahol hajléktalanok laknak vagy lakhatnak.  Egy speciális térképen – un. vacok térképen - rögzítik is ezeket a helyeket. Ide rendszeresen visszatérnek, ha lehetőség van rá tartós élelmiszert visznek az ellátatlan személyeknek, azokkal elbeszélgetnek, tájékoztatást adnak az igénybe vehető szolgáltatásokról.

Krízisidőszakban –ez a téli időszak- mindennap a város meghatározott pontjain (Laktanya utca, Nostra,Vásártéri út) , meghatározott, mindennap azonos időben teát és élelmet adnak, ami általában negyed kg kenyér és valamilyen konzerv, esetleg csokoládé. Az ilyen módon ellátottak száma naponta 20-35 fő között van. Ezt az ellátást csak azok kaphatják, meg akik nem veszik igénybe a hajléktalanszállón a meleg ebéd elfogyasztásának lehetőségét, ugyanakkor együttműködnek a szociális intézményekkel.

Ha az időjárás olyan rosszra fordul (-5 C alatt) akkor naponta kettő, de akár három alkalommal is megy a fent említett „teajárat”. Ilyenkor a vacoktérképen bejelölt tartózkodási helyeket is több alkalommal felkeresik, hogy meleg teát vigyenek, illetve hálózsákot, takarót adjanak a rászorulóknak. A hálózsákot márc.31-ig vissza kell adni, azt kitisztítatják és nyáron eltárolják, hogy télen újra használhassa az, akinek szüksége van rá. Az utcai segítők feladata, hogy aki kéri, azt beszállítsák a hajléktalan szállóra.

Tervben volt a nyári melegben, +25 C feletti hőmérséklet esetén az un. vizes járat működtetése is, amikor ásványvíz osztásával előznék meg az emberek kiszáradását.

Azoknak, akik nem kívánnak a szállón aludni lehetőségük van hetente több nap, meghatározott időpontban bemenni, tisztálkodni, illetve mosni. Az átutazóban lévőknek más időpontban is biztosítanak lehetőséget.

Hetente egy alkalommal un. heti ellátmányt osztanak azok részére, akik nem étkeznek a szállón és a teajáratra sem mennek ki.  Általában azok veszik igénybe, akik a város külterületén élnek, és nem mennek be naponta a városba. Ilyenkor cukrot, tea filtert, citromlevet, konzerveket kapnak. Ezt a csomagot a hajléktalan gondozási központban vehetik át.

Diszpécserszolgálat

Hajléktalan ellátás kapcsán illetve segítségkéréssel a regionális segítő diszpécser szolgálatot lehet hívni 0-24 óráig ahol a vonal végén lévő szakemberek várják a hívásokat, amennyiben az utcán, közterületen, lépcsőházban segítségre szoruló hajléktalan emberről információja van.

Dél –Dunántúl: Baranya, Somogy, Tolna megye

Pécs, Támasz Alapítvány

Tel: 72/233-169

diszpecser@tamaszalapitvany.hu

TÁMASZ Alapítvány központja: 7626 Pécs, Sándor u. 1.

Tel: 72/517-980

info@tamaszalapitvany.hu.

Elmondható tehát, hogy Kaposváron infrastruktúráját tekintve olyan épület áll rendelkezésre mely tökéletesen megfelel a kor követelményeinek.  Nagyon sok hajléktalan azért nem veszi igénybe az épület adta szolgáltatásokat, mert sérelmezi a dolgozók hozzáállását és a bánásmódot.  Ezen mindenképp változtatni kellene, hisz az épület és az ott nyújtott ellátás, szolgáltatás a fedél nélkül maradt emberek ellátását lenne hivatott szolgálni.

Pályázaton nyert pénzből tanfolyamot szerveztek ahol a hajléktalan emberek kisgépkezelői bizonyítványt szerezhettek, és szintén a pályázati lehetőség kihasználásával a kliensek közül négy főt tudtak alkalmazni a szállón, karbantartó, udvaros, és gépkocsivezetőként. A siker azonban nem bizonyult hosszú életűnek, mert ezek az emberek újra az utcán vannak, és ha lehet azt mondani, rosszabb állapotban, mint előtte.

Drogambulancia

A város egyik panelrengetegének tövében, a Béke lakótelepen, kapott otthont az INDÍT Közalapítvány „Tükör” Drogambulancia. Az intézmény belső kialakítása fiatalos és nagyon barátságos. Az egyik falon még egy grafiti is helyet kapott. Itt fiatal szociális végzettségű csapat várja a szenvedélybetegeket, elsősorban a drogokkal kapcsolatba került egyéneket és azok hozzátartozóit. Céljuk, hogy a segítséget kérők problémájára minél hatékonyabb megoldást találjanak, illetve motiválják abban, hogy újraépíthessék, szenvedélybetegség-mentessé tehessék az életüket.

Alapvetően szolgáltatás-orientált a működésük. Szolgáltatásaik: Orvosi vizsgálat, állapotfelmérés, egyéni esetkezelés, elterelés, szükség esetén korházba, rehabilitációs intézménybe delegálás, csoportfoglalkozások, jogi információ nyújtása, tűcsere program, Együttműködési megállapodást kötöttek más szociális, egészségügyi, rehabilitációs intézményekkel.  Prevenciós programokat, közösségi programokat szerveznek. Utcai szociális munkásaik felkeresik azokat az eldugott helyeket ahol a kábítószer-fogyasztók leginkább tartózkodnak.

A Szenvedélybetegek Nappali Ellátójában klubot működtetnek, ahol filmvetítés, Tv-nézés, társasjáték, ingyen tea, és szendvics, internet és telefonhasználat, tisztálkodási és mosási lehetőség, vagy egyszerűen csak egy kis beszélgetés várja a látogatót.

Az INDIT Közalapítvány „Tükör” Somogy Megyei Drogambulancia Elérhetősége:

Kaposvár, Béke utca 47.

Tel: 82-511-634

Szabó Nelli _ 2009.