A HU-GO-ról mondtátok

Mert nekünk számít, hogy mit gondoltok… A HU-GO-ról mondtátok

A HU-GO (magyar elektronikus útdíjrendszer ) indulása  nem volt felhőtlen. Nehezen kezelhető és még nehezebben emészthető… fuvarosok, gépkocsivezetők számára egyaránt. Kíváncsiak voltunk, mit gondoltok, hogy élitek meg a kialakult helyzetet, mi a véleményetek.

Kérdőívet tettünk közzé, melyre 215-en válaszoltatok, nem titkolt szándékunk, hogy ennél sokkal többen mondjátok el a véleményeteket a jövőben.

A válaszadók 88,8 %-a használta már a HU-GO rendszert. A válaszadók közül 70-en (33%) használja a GPS alapú elszámolást és 142 ember (67 %) vásárol viszonylat jegyet.

Arra a kérdésre, hogy szükséges volt-e bevezetni a HU-GO rendszert meglepő módon csak a válaszadók  21,1 %-a  válaszolt úgy, hogy praktikusabb volt a napijegy. Ennél szélsőségesebb véleményre számítottam. Ebből is látszik, hogy előre nehéz prognosztizálni egy rendszer sikerességét.

 

A rendszer kidolgozottságát szinte egyöntetű véleményként úgy jellemeztétek, hogy elkapkodott, kidolgozatlan (90,1%), és 8% mondta azt, hogy működésképtelen. Ez az arány azt mutatja, hogy teljes az elégedetlenség, ami a leírt véleményekből, történetekből olvashatóan teljesen reális és érthető is.

A használók több mint felének (57,9 %) az a véleménye, hogy szükséges lett volna minimum 1 hónap türelmi idő, mely alatt mindenki megismeri, kiismeri a rendszert. Ez nem csak a fuvarozók, gépkocsivezetők érdeke lett volna, de a rendszert fejlesztő, kiépítők is nyugodtabb körülmények között javíthatták volna a rendszer hibákat. Így viszont egy kényszeredett, frusztrált állapotban kapkodott mindenki fűhöz-fához, és ez meglehetősen nagy feszültséget okozott, mely mostanra kissé lecsengeni látszik. Azt sajnos nem tudom megállapítani, hogy ennek az oka, hogy javultak a felhasználói körülmények vagy kollégáim belefáradtak a „harcba”, és csendes beletörődéssel teszik a nem könnyű dolgukat nap, mint nap.

A személyes tapasztalok a következő megoszlásban jellemezhetők:

Itt már jól látható, hogy az előző kérdésekre adott válaszok negatív töltetét gyakorlati tapasztalatok alapján adtátok. A viszonylati jegy vásárlásának sikertelensége, időigényessége vagy már a terminálnál történő megállás is komoly gondot okozott, ami a rendszer  funkcionális működési zavarára vezethető vissza, nem kevés bosszúságot okozva a gépkocsivezetőknek. A benzinkutakon nem tudtak megfelelő tájékoztatást adni, a bankkártyás fizetés nem, vagy csak nehézkesen működött, ugyanúgy ahogy a terminálok használata is.

Minden bizonnyal nem számoltak a tervezők azokkal a számunkra egyértelmű dolgokkal: hogy tehergépkocsival nem mindenhol egyszerű a megállás, és hogy az idő nekünk komoly ellenfél lehet, értékes vezetési idők estek áldozatul a sorbanállás miatt.

Nem okozott meglepetést számomra a véleményetek a útdíj összegére vonatkozó kérdés kapcsán. Európa egyik legdrágább útdíja a miénk, amivel bizonyos körülmények között nem is lenne probléma, de…tekintve úthálózatunk kiépítettségét, annak minőségét, illetve mindenféle minőséget nélkülöző voltát, és a magyar fuvarozók anyagi helyzetét az összeg amit fizetni kénytelen a fuvarozó minden racionális érvet nélkülöz. A válaszadók közel 98%-a mondja azt, hogy a díj nagyon magas és nincs arányban az úthálózat minőségével – ha arányban lenne, nem fizetnénk - .

A nekem feltett kérdés alapból az volt, hogy a HU-GO bevezetése és a megszabott díj kapcsán lesz-e fuvarozó , aki tönkre megy, illetve milyen mértékben  okoz ez munkanélküliséget a gépkocsivezetők körében.

A kérdés komplex és nehezen prognosztizálható a várható mérték. Ti így gondoljátok:

Nem vitatható, hogy a jelenlegi magas közterhek, üzemanyagárak, kiélezett piaci verseny mellett már szinte elviselhetetlen terhet ró a fuvarozókra az útdíj, és lesznek bizony, akik ezt a békát már nem tudják és nem is akarják lenyelni. Komolytalan ajánlatnak gondolom, hogy a kormány hitelt kínált a túlélésre, tekintve hogy nem túl sok vállalkozás bír el még egy hitellel többet, illetve pillanatnyi tűzoltás lenne csak, de azt valamiből vissza is kell fizetni.

 

 

 

A konkrét hatások tekintetében a válaszadók meg lehetősen negatívan látják a helyzetet illetve a következményeket. Első helyen szerepel (20,3%) az a vélemény miszerint vállalkozások fognak tönkremenni, második leggyakoribb vélemény, hogy a vállalkozások autókat fognak leállítani, és ezzel bizony gépkocsivezetői pozíciók szűnnek majd meg. Szinte ugyanennyien gondolják azt, hogy a fuvarozók inkább más Eu-s országokban fuvaroznak, ritkábban hozzák Magyarországra a gépkocsikat, aminek nagy vesztesei a gépkocsivezetők lesznek, mert vagy ritkábban jutnak haza a családjukhoz, vagy esetleg a külföldi sofőrváltás miatt hosszabb és drágább hazajutás lesz csak lehetséges, a kényelmetlenségekről ne is beszéljünk.

Sajnos sokan, mintegy 15,3% gondolja úgy, hogy az útdíj fizetés miatt elmaradnak a bérrendezések, de ennél ijesztőbb, hogy szinte ugyanennyien gondolják úgy, hogy a téves útdíj fizetést a munkáltató levonja a gépkocsivezetők munkabéréből. A következő diagramon jól látható, hogy a válaszadók 78 %-a - akár ezen ok miatt - biztosra veszi a munkabérek csökkenését. Nevek említése nélkül, néhány cégről nem hogy el tudom képzelni, de szinte biztos vagyok benne, hogy a sofőrökön verik el a port.

Személy szerint azt gondolom, ha szűnnek is meg munkahelyek nem olyan nagy létszámban, hogy a gépkocsivezetők ne találnának munkát. Jelenleg nincs felnövekvő sofőr generáció a munkaerőpiacon, tekintve, hogy a támogatások megszűnésével komoly anyagi terhet jelent ma egy fiatalnak megszerezni a nemzetközi vagy akár a belföldi munkavégzéshez szükséges papírokat.

A HU-GO bevezetése nagy felháborodást váltott ki, voltak konkrét tervek, tiltakozó megmozdulások is szerveződtek, ezek kivitelezése és sikeressége ismert. Még mindig hiányzik a megfelelő összefogás. A rendszer alapelgondolása – ha az Uniós példákat veszem alapul-  nem feltétlen rossz, a megfelelő tájékoztatás hiánya, a kivitelezése minősége, szervezetlensége nagy fejetlenségre és kapkodásra utal, melyből könnyen leszűrhető a legfontosabb cél: a minél gyorsabb és magasabb összegű költségvetési bevételhez jusson az állam. Ismerve a tarifákat az egyéb hangoztatott célok miszerint a környezetvédelem, arányos közteherviselés, Uniós tendenciáknak való megfelelés a cél jelen körülmények között meglehetősen hiteltelenül hangzik. Ezt igazolja az is, hogy mindennemű türelmi időt, toleranciát nélkülözött a bevezetése. Általános volt a felháborodás a fuvarozók és gépkocsivezetők körében, eltekintve attól a néhány nagy haltól, aki úgy tűnik lepaktált a kormánnyal, és igyekszik jól kijönni a helyzetből. Kisebb vállalkozások már kényszerültek autók leállítására, és valószínű lesznek többen is még. Az, hogy beépítik a fuvardíjakba az útdíj összegét teljesen érthető elgondolás, és amennyiben mindenki meg is teszi a versenyhelyzet szinte nem is fog változni, de félő, hogy a biztos tőkével rendelkező vállalkozások ezt nem teszik meg még, ezzel fuvarokat nyernek el, erősíthetik helyzetüket. Ők esetleg a kisebb vállalkozásokból kikerült gépkocsivezetőket is alkalmazni tudják majd, sajnos valószínű, hogy kedvezőtlenebb feltételekkel, jóval kevesebb munkabérért.

 

Köszönjük a kérdőív kitöltését, máskor is számítunk a véleményetekre.

 

 

Szabó Nelli  (megjelent: www.camiondriver.hu )

Nemzetközi gépkocsivezető

Társadalomkutató

 

 

Csatolmányok: