Interjúalanyom: drogfüggő

„Mivel nem tudunk megfigyelni mindent, amit csak akarunk, ezért interjúkat készítünk emberekkel, hogy megértsük, milyen is az élet mások szemszögéből.” Michael Patton (1990)

Gábort  2008 januárjában ismertem meg a Hajléktalanszállón. Megközelíthetetlennek hatott, hosszú keserves munka és egy betegség következtében sikerült hozzá annyira közel kerülnöm, hogy ne nézzen át rajtam. Hónapok óta tartó „kapcsolatunk” már nem csak a munkám jelenti, lassan elfogadott, „spanok” lettünk, ami az ő világában nem kis dolgot jelent.

Sok időt töltünk együtt a szállón kívül is. Hihetetlen, de a mély, de nem áthidalhatatlan társadalmi különbség miatt értjük meg jól egymást. Mindkettőnkből hiányzik az, ami a másikban megvan. Ő új világot nyitott meg előttem, bár soha nem voltak előítéleteim a drogosokkal szemben, ő minden, ami én nem vagyok. És bármennyire is tiltakozik a többségi társadalom írott és íratlan szabályai ellen, bevallottan tetszik neki valamennyire az a világ, amelyben én élek.

Azt vettem észre, bármennyire is nyersnek hat a stílusa, rengeteget szocializálódott. Emlékszem az első hetekben nem értettük egymás beszédét. Volt bátorságunk kérdezni, így én megtanultam az ő szubkultúrájának nyelvezetét, ő pedig szégyenérzet nélkül rákérdezett a szavakra, amiket ő nem értett.

Nagyon sok hangfelvétel készült, és fényképek is. Érdekel a deviáns magatartás és a perifériára szorult emberek léte. Új világ nyílik meg, sok mindent megért az ember, ha elmondják őszintén a gondolataikat, érzéseiket.

Interjút minden esetben azért készítünk, hogy egy bizonyos témában megtudjunk valamit, méghozzá közvetlenül a kutatott egyéntől, továbbá a kívánt információhoz a hétköznapi – vagy éppen a kifejezetten a vizsgált célcsoportra jellemző – beszédmódhoz leghasonlatosabb formában jussunk hozzá. Interjúkészítés során mód nyílik arra, hogy az interjúalany által megfogalmazottak mellett a megfogalmazás- módjából, a szóhasználatból, spontán reakcióikból, esetleges kiegészítésekből vagy felcsattanásokból is valami mélyebbet, valami többet tudunk meg a vizsgált csoportról és jelenségről.

Az interjú- legyen az bármilyen kötött – mindig módot ad arra, hogy a kérdezett a saját megfogalmazásában közölje válaszait (ennek kapcsán hagytam minden szót eredetiben, még ha az vulgáris is) és mindig mélyebb tudás nyerhető általa magáról a kérdezettről, vagy annak környezetéről.

Az interjú életút interjúnak indult, ami a kevert típusú interjúnak a tipikus esete, ami egyszerűen így kezdődik: mesélje el az életét! És ettől kezdve az egész világ feltárul előttünk. Egyszerre készítünk strukturált és egyszerre mélyinterjút. A kérdések egy része a konvenciók miatt kötött, de a kérdésekre adott válaszok ugyanakkor újabb és újabb váratlanul feltáruló ajtókat nyitnak. Az interjúalany számára ez lehetőség, hogy legalább egyszer elmesélhesse az életét, ezzel mentálhigiénés munkát is végzünk, sikeres esetben enyhet adunk.

A mélyinterjú egy beszélgetés, olyan beszélgetés, ami szándékom szerint a személyiség mélyrétegeibe hatol, és olyan dolgok kerülnek felszínre, amit még maga az interjúalany sem tudott saját magáról. Azt gondolom, hogy a mélyinterjú készítője és az interjúalany közötti kommunikáció egy cserekapcsolat, s ez által több mint egyszerű beszélgetés. Interjúer és interjúalany nem csak résztvevői egy dialógusnak, ahol az egyik mindig csak kérdez, és a másik mindig csak válaszol, hanem az interjúer saját véleményét és meggyőződését is ki szokta fejteni az interjú során.

 Az interjúkészítés során félünk a csendtől, pedig a hallgatás az interjú motorja. A csönd által keltett feszültség szinte automatikusan továbbvisz interjúalanyunk gondolatainak egyre mélyebb rétegei felé. A csend rettentő hosszúnak tetsző másodpercei alatt egyszerre kell figyelnünk interjúalanyunkra és egyszerre emlékeznünk arra, amit mondott, s elemeznünk azt, és nem utolsósorban felkészülni egy továbbsegítő kérdésre, ha esetleg nem követné a csendet a „nagy megnyilatkozás”

Az interjúkészítés beleélő képességünket is próbára teszi, emiatt nagy a jelentősége annak, hogy mindez milyen szoros összefüggésben áll előítéleteink levetkőzésével. Jó interjút nem lehet előítéletekkel, prekoncepciókkal készíteni. Ezért is vagyok szerencsés, mert a téma érdekel, így teljesen természetes az érdeklődésem, nem hat mesterkéltnek, ami bizony ilyen élettapasztalatokkal rendelkező embereknél a végleges elzárkózást is jelenthetné.

Az interjúkészítés nyugodt körülmények közt zajlott, mentes volt minden környezeti és külső hatástól, ezáltal és valószínűleg az ismeretségünknek is köszönhetően a kezdeti feszültség, pár perc alatt szertefoszlott. Figyelve a non-verbális információkat láthatóan nem okozott különösebb frusztráltságot egyik kérdés és annak megválaszolása sem. Tudván, hogy egy dolgozatomhoz kell, kissé frusztrálta a diktafon jelenléte a kezdeti időkben, de aztán túltette magát rajt. A spontán beszélgetéseink során igazi nagy titkokra derült fény, de sajnos azok a monológok megismételhetetlenek.

Véleményem szerint egy a deviáns magatartásra vonatkozó információszerzés szempontjából is eredményesnek tekinthető az interjú. Sok olyan információ kerülhet ez által a laikusok birtokába is, ami segít megérteni és adott esetben akár tolerálni a drog, ill. alkohol problémákkal küzdő embereket, elfogadni a szenvedélybetegség ilyen előfordulását is.

Szociológus hallgatóként és magánemberként is sikeresnek érzem az interjú létrejöttét. Bepillantást kaphattam egy a társadalom által elítélt és kirekesztett fiatalember múltjába, egy a kívülállóknak félelmetes világba, oda ahol szintén emberek élnek, mentális, szociális problémákkal. Igaz őket nem érinti meg a napi politika, a globalizáció, a felmelegedés…, az ő gondjaik a mindennapos túlélésre korlátozódnak, egy olyan szubkultúrában ahol farkastörvények uralkodnak, ahol rafináltnak kell lenni a túléléshez, de ugyanakkor nincs az anyagi helyzettől függő hierarchia, és a szükségben egyöntetű az összefogás.

---

Interjúalanyom  egy 27 éves srác, akit a kaposvári Nyitott Kapu Hajléktalan Gondozási Központban ismertem meg. 13 éves kora óta alkohol és drogfüggő. Túlélőművész. Részlet az interjúból:

- Szia, Gábor.  

- Szia.

- Beszélgethetünk az életedről?

- Persze, kérdezz, válaszolok.

- Nem bánod az elmúlt 13 évet?

- Nem.

- Miért kezdted el? 13 évesen?

- Hát, hát ez így, egyszer lakott a házunkban egy rocker gyerek, azt nekiálltam azzal mászkálni. Lementünk a Desedára, vettünk Vodkát, akkor lehetett kapni pulban (titokban) azt a fél literes orosz Vodkát, na, azt betermeltük. Hallod, kifeküdtem, napozott a parton egy orvos az élesztgetett. Hát, de nagyon jó volt, annyira berúgtam, mint egy állat.

- Mit szólt hozzá anyád meg apád?

- Kérdezték miért vagyok ilyen gyűrött. Mondtam a meleg. Hát apám az nem élt velünk, a nevelőapám meg, mit tudom én, nem érdekelt mit szól.

- Édesapád meddig élt veletek?

- Egy éves koromig.

- Utána volt vele kapcsolatod?

- Persze, minden második hétvégén elvitt.

- Mit csináltatok olyankor?

- Elvitt a munkahelyére, mutogatni a kolléganőinek, s így dugta meg őket. Esküszöm, elvitt, s mondta, fiam csak mosolyogjál aranyosan. Nagy forma volt.

- Ivott? Akkor is, ha vele voltál?

- Aha. Akkor mindig pikolókat ivott, amúgy nagy Vodkázott.

- Mit szólt mikor rájött, hogy te is iszol?

- Semmit.

- Nem mondta, hogy ne csináld?

- Nem. Kábítószerért azért lázadt, de igazán nem tett ellene semmit soha. Később azt mondta lehetsz alkoholista, drogos akkor is az én gyerekem vagy, de ha buzi leszel, agyonütlek.

- Mit kellett volna tennie?

- Semmit.

- Anyád tett?

-  Az folyamatosan. Pszichológushoz hordott először, nevelési tanácsadóhoz, elvonók.

- És feladta?

- Aha. Muszáj volt neki. Én nem tudom, szeretek beállva (kábítószer hatása alatt lenni) lenni.

- Miért?

- Nem tudom, jobb olyankor, más. Van önbizalmam.

- Te menekültél valami elől az alkoholba és a drogba?

- ?

- Mi nem volt jó az életedben?

- Semmi.

- Mi hiányzott az életedből?

- Talán neki kellett állnom, anyagozni, hogy anyám odafigyeljen rám. Felfogja, hogy nem vagyok az az átlagos gyerek.

- Úgy érezted nem figyelt rád?

- Igen, addig jó volt minden, míg egyedül voltam. Azt megszületett az öcsém, akkor elment a józan eszem, akkor már elcsavarogtam otthonról estére, éjszaka kerestek.

- Féltékeny voltál az öcsédre?

- Hát, ja.

- De most imádod őket.

- Ja, de akkor utáltam. Vertem őket állandóan, kamuból, de azért érezzék, hogy verve vannak. Geciskedtem velük állandóan. Ja, azt megszületett a kicsi.

- És a nevelőapád az milyen volt?

- Az, az olyan magának való, ha nem szóltál hozzá, az annyit nem mondott, hogy menj arrébb. Volt, hogy hónapokig nem szóltunk egymáshoz, még annyit sem, hogy jó reggelt. Csak annyit szóltam hozzá, hogy mikor mész el itthonról, mert akkor lógtam a suliból.

- Amikor anyád megkérdezte, hogy miért csinálod elmondtad neki?

- Nem kérdezett soha.

- Nem kérdezte meg? Nem hibáztatta saját magát?

- De. Hát élete kudarca vagyok. Szóval, mint szülő megbukott.

- De te nagyon szeretted édesanyádat?

- Én, én imádtam anyámat.

- Szerintem most is szereted. Mindennap beszélsz róla, igaz negatívan, de beszélsz róla.

- Persze, hogy szeretem, mégis az anyám. Elmagyaráztam neki, hogy engem nem kajakra kell elvonóra küldeni.

- Mit kellett volna csinálnia?

- Nem tudom.

- Mit mondtak a pszichiáterek?

- Van egy személyiségzavarom, antiszociális személyiségzavar, …..

- Az mit jelent?

- F…m tudja, a börtönben magyarázta el a pszichológus gádzsi (nő). Hát, az, hogy mit tudom én, ilyen hirtelen hangulatváltozások, világvége hangulat.

- Kaptál gyógyszert ezekre?

- Igen.

- Nem volt jó?

- Először Svájcból kellett hozatni valamit, ami a figyelmemet egy helyre koncentrálja. Figyelemzavarom volt, semmi nem érdekelt, de mondjuk ez nem igaz. Azt mondták az iskolában, hogy nem tudok tanulni, de ez hülyeség volt. Történelemből úgy volt 4-em, hogy nem is tanultam, meg aludtam az órán, csak az érdekelt, olvasgattam könyveket, ezt, azt, rám ragadt egy két dolog. de például a matematika abszolút nem érdekelt, meg földrajz, ki a f..t érdekli, hány domb van Magyarországon.

- Mikor kezdtél anyagozni?

- 13 évesen. Hetedikben, vagy nyolcadik elején.

- Hogy kezdődött?

- Elmentem a Baluékkal a Balatonra, azt elfogyott a pia. Ja, mert engem küldtek, akkor még Buda lakknak hívták, ott volt az Ady Endre utcában, én meg ott laktam mellette. Mondták vegyek hígítót.

- Tudtad, hogy mire kell?

- Persze.

- Igen, és? Megkínáltak, vagy te akartad?

- Mondták, hogy próbáljam ki, mert jó. És tényleg jó volt. Ültem a parton és angyalokat láttam a víz felett, kurva jó volt, azt kicsit rajta maradtam.

- Nem szégyelled, hogy drogos vagy?

- Nem.

- Azt szégyelled, hogy a szállón laksz, de azt nem hogy drogos vagy?

- Azt sem szégyellem, számtalanszor megtehettem volna, hogy kiköltözök albérletbe, csak akkor éppen elittam és elanyagoztam a pénzt, mert akkor éppen arra volt szükségem. Ennyi.

- Hogy jöttek a keményebb drogok?

- Elmentem elvonóra.

- Az ital miatt?

- Nem, akkor szipóztam, bélyegeztem, füveztem meg ittam. Elmentem Pécs mellé, összejöttem egy heroinos gyerekkel…

- Az elvonón?

- Ühüm, megszöktünk, de nagy dolgok voltak azok istenem, hallod, piros melegítőgatyában, zöld ilyen összevissza fejjel, ott metszettem,(máknak a gubáját pengével megvágják) mellettem meg 20 méterre kergetett a paraszt vasvillával, húú, de nagydolog volt istenem.

- Mákot?

- Ühüm, azt felmentünk egyik haveromékhoz, akit akkor még nem ismertem, már meghalt isten nyugosztalja.

- Túladagolásban?

- Ühüm, ő szúrt be legelőször.

- Nem gondoltál arra, hogy ez nem túl jó ötlet?

- Semmi ilyenre nem gondoltam.

- Abban a pillanatban jó, ahogy beér az anyag?

- Igen. Aztán metszettem itthon is.

- Mit jelent az, hogy metszeni?

- Mákból, ami kijön az a máktej, nem tudom, mit csinál a levegőn, de olyan anyaga lesz, mint a takony, barnás színe lesz, gusztustalan. Bele kell rakni egy kanálba, ecetet rá, és kisavazni. És aztán lehet szúrni, vizet rá és puff. Jó. Jácintot is én szúrtam be állandóan, mert félt, nem merte magát beszúrni.

- Meddig van hatása?

- 6 óra.

- Addig stonde-ulsz  (az anyag okozta eufória) tőle?

- Aha.

- Az iskolában tudták, hogy anyagozol?

- Aha, középiskolából ezért rúgtak ki, az építőből, szipóztam a raktárban lakkal. Hát meg beírták az ellenőrzőmben, hogy Gábor nem emberhez méltó öltözékben és hajviseletben közlekedik az iskolában.

- Mi volt rajtad?

- Póló, nadrág, tornacipő, ki volt nyírva a tarajom. Ja, meg biztostű volt az orromban.

- Élvezted, hogy megbotránkoztatod az embereket?

- Én ezeket nem azért, így éreztem akkor jól magam.

- Most is tele vagy piercinggel.

- Ühüm, de ez nem azért van, hogy megbotránkoztassam az embereket. Most, hogy ettől függetlenül megbotránkoztatom, az csak egy dolog, de nem ez a jelentősége.

- Hány évesen mentél először elvonóra?

- 17.

- Volt olyan időszak, amikor hosszabb ideig bírtad drog és alkohol nélkül?

- Volt.

- Önszántadból vagy muszáj volt?

- Muszáj volt.

- Elítéled a többségi társadalmat?

- Igen. Nem, mondjuk ez rossz szó rá, hogy elítélem, csak nem, nem élnék benne.

- Benne vagy.

- Nem, nem vagyok benne. Az egész nem jó, ha nem olyan cipő van rajtad buzi vagy, csóró vagy meg szegényebb vagy. Ha nem ilyen autóban ülsz gyökér vagy. Ha busszal jársz tiszta csicska vagy, miért jársz busszal, miért nem jársz autóval? Ahol én éltem ott ezek nem számítanak, nincsenek előítéletek. Nincsenek ezek a hátulról mellbe dolgok.

- Szereted azt a közeget?

- Igen. Egy olyan szinten az embereknek elég sok vesztenivalójuk van, és sok gusztustalanságot csinálnak, hogy ezt ne veszítsék el. Ezt undorítónak találom.

- Nálatok is van harc, farkastörvények, hierarchia.

- Van, de ha tré van, akkor azért mi összetartunk.

- De kicsit magának való mindenki nem?

- De igen, hát persze, azért értjük meg egymást. Elvagyunk, aztán van, aki eltűnik, mit tudom én 1 évre, aztán egyszer csak megjön.

- Hiszed, hogy meg tudsz változni? Akarod te igazán?

- Valamennyire biztos, változni akarok, de nem akarok ehhez a társadalomhoz tartozni. Biztos, hogy nem, azért, ha a periférián vagy akkor másképp látod ezeket a dolgokat. Egy olyan ember, mint az biztos, hogy nem fog, nem fogok egy olyan társadalomhoz tartozni, aki kitagadott, mert egy kicsit problémásabb vagyok, mint a nagy átlag. Én meg nem fogok küzdeni, hogy elfogadjanak olyan emberek, akiket nem is akarom, hogy elfogadjanak.

- Deviáns a magatartásod, ezt te is tudod.

- Lehet.

- Nem szeretnél családot, otthont?

- De, de én teljesen másképp látom ezeket a dolgokat.

- A gyerekednek nem kéne látni beállva.

- Nem fog.

- Mit tennél, ha ő is az anyaghoz nyúlna?

- Nem fog, mert nem lesz rá szüksége.

- A család szeretetét próbáltad pótolni az eufórikus állapottal?

- Is.

- Most miért csinálod?

- Mert jó.

- Tönkreteszi a szervezeted.

- Tudom.

- Nem érdekel? Nem félsz, hogy belehalsz?

- Nem.

- Túladagolás?

- Volt. 2006-ban, túladagoltam magam, a IV. kerületben, semmire nem emlékszem.

- Hogy éltél Pesten?

- Utcán, de ettől függetlenül mindenem megvolt. Szállón aludtam, lépcsőházakban, Moszkva téren. Szállón fürödtem, mostam.

- Anyagoztál?

- Persze. Tudták is, de azt mondták inkább a szállón szúrjak, mert ha valami tré (gond) van, akkor tudnak segíteni. Mert, ha felmegyek egy tízemeletes tetejére és túladagolom magam, akkor nem biztos, hogy jön arra valaki.

- Mennyit költöttél anyagra naponta?

- 20-25 ezret.

- Mire volt elég?

- Hat szúrásra. Rá lehet szúrni, azt az ember kitapasztalja. Én elég sokáig nem milliztem (nem mérte az anyagot), szúrtam, amíg jól voltam, visszahúztam a tűt, belenyomtam a kanálba, kifőztem belőle a vért, visszaszívtam, aztán ha kellett ott volt.

- Miből csináltál pénzt?

- Hát újítottunk (lopás), ez, az, amaz. Kisebb lehúzások (zsebelés), meg a bolti lopás, az egész jól ment.

- Ki tanított lopni?

- Senki. Bementem a spanokkal (haverok), aztán rám ragad.

- Nem gondoltál arra, hogy nem jó az, amit csinálsz?

- De. De mindig a végeredmény érdekelt és nem az oda vezető út.

- Mire volt kereslet, mi volt eladható?

- Gyakorlatilag minden, Fáy utcába hordtam a kínaiakhoz, Lehel piacra, Telekibe az arabhoz. Mindent megvettek.

- Volt, hogy elkaptak a rendőrök?

- Persze. Nem tudtak velem mit csinálni, 10 ezer alatt csak szabálysértés. Azért mentem egész nap. Reggel felkeltem szúrtam, mentem újítottam, eladtam, szúrtam és mentem tovább.

- Mindezt egyedül?

- Nem, egyik spanommal. De ez független a herointól. Mármint úgy független, hogy mit tudom én, van, aki rááll mindenre. Nekem teljesen mindegy, hogy mi van előttem. Lehet két liter bor vagy egy pack (mértékegység) teljesen mindegy. Csak a herointól attól függesz. Az elvonást nem viszi le, ha elszívsz egy cigit.

- Milyen az elvonás?

- Rossz. Belső láz, csontok fájnak, ízületek. Összefosod magad, ver a víz, de közben fázol.

- Milyen gyorsan jön az elvonás?

- Gyorsan, nagyon, az a baj, hogy nagyon gyorsan.

- Mi van, ha nem jutsz anyaghoz?

- Olyan nincs.

- Minden áron?

- Persze.

- Mi volt a legnagyobb ár?

- Győrben egy utcakővel leütöttem egy palit, ömlött a fejéből a vér, s kizsebeltem. Mondjuk sajnáltam utána.

- Mi lett belőle?

- Semmi. Anyag, de jogi következménye semmi.

- Megbánod az ilyen dolgokat?

- Persze, hát emberből vagyok én is. Sajnálom, de velem is megtörténhet, egy mit tudom én, egy akármilyen eset. Benne van, vagy nem kell utcára járni. Ennyi. Leütnek az utcán, leszúrnak, akármi.

- Másik eset?

- Beleraktam a kést a csajnak a hátába. Csukva volt mondjuk, de hát ő ezt nem tudta. De mondjuk elmagyaráztam neki, hogy mit akarok, hogy miért van ez. Mondtam neki, hogy ne ijedjen, meg nem fogom bántani, csak tegyen ki háromezret. Semmit nem hoztam el, sem a telefonját, sem ezt a mini play stadiont, semmit, csak a pénzt. Bent volt egy arany karkötő a pénztárcájában azt sem hoztam el, mert már nem lett volna időm eladni, hát meg, mert elvonásom volt. Szóval nem lett volna gond, mert bemegyek egy boltba és összehozom 10 perc alatt csak már elvonásom volt, látszik, a biztonsági őrök sem hülyék, ha olyan emberrel találkoznak, vágják (tudják), hogy miért megyek be.

- Mi lett belőle?

- 2 év négy hónap.

- Ő jelentett fel?

- Nem, valami vadidegen gyökér az utcán. Ő hívta ki a bengákat (rendőrök). Őt be sem hívták tanúnak.

- Aznap kaptak el?

- Nem másnap. Bementem a pszichiátriára szúrni, kijöttem és jöttek a rendőrök. Nem is menekültem, annyira be voltam állva, hogy nem bírtam menni.

- Ezért ültél legutóbb?

- Hát rablás, meg kábítószerrel való visszaélés vétsége. Vér, vizelet, meg találtak nálam citrompótlót, fecskendőt, abban meg volt heroin. Maradék.

- Mennyit ültél?

- 21 hónapot.

- Az alatt jöttél le a heroinról?

- Ja.

- Segítenek?

- Nem tudnak mit csinálni, telenyomnak gyógyszerrel.

- Használtál bent valamit?

-Igen. Morfiumtapaszoztam, szívtam, Rivotriloztam, Neponexeztem (antidepresszánsok, nagy mennyiségben) végig, de a Venyigében nem.

- Hogy jutottál ezekhez?

- Hát sok-sok pénzért. Nagyon sok pénzért.

- Honnét volt pénzed?

- Hát csomagoltak nagyon sokan. Anyám, csajom, az egyik haverom, hát csak ebből két csomag arra ment el, hogy anyagozzam. Ott nem úgy megy a zöld (fű), hogy kettő fél egy gramm, hanem háromezerért kapsz egy cigit, amiben  vagy van vagy nincs.

- Hogy viselted a börtönt?

- Hát elég furcsa volt, hogy nem tudok kimenni, nincs belülről kilincs az ajtón. De legalább udvariasak, kinyitják előttem az ajtót, és zárják. Hát hogy, nehéz. Nehéz idegileg, unalmas.

- Mivel telnek a napok ott bent?

- Hát, amíg nem jogerőn voltam, nem jogerő az, amikor első fokon van egy ítélet, és még nincs meg a másodfok. Fél évet két személyesben voltam, egésznap zárva, egy olyan helyen, hogy a kutyámat nem tenném oda. Egy másfél szer két méteres helyiség, van egy emeletes ágy, bent van a WC egy függönnyel, mosdókagyló meg egy asztal. Ha az egyik nekiállt sétálni a másiknak le kellett feküdni. Szóval ott tényleg semmit nem csináltam egész nap. Volt Tv akkor Tv-t-néztünkk, ha nem akkor néztük egymást. Gyógyszereztünk, golyót ütöttünk (péniszbe a bőr alá helyezett műanyag golyók), ilyeneket. Elvoltunk azért, jól beálltunk akkor jó volt. Volt rádió akkor zenét hallgattunk. Nem volt jó, de ahhoz képest… megvolt mindenünk, volt cigi, kávé, kaja, csak szabadság nem.

- Nem az a legnagyobb érték?

- De.

- Figyelsz rá, hogy ne kerülj vissza?

- Nem, sokszor nem. Mert be vagyok állva, vagy részeg vagyok, egyszerűen megváltozik az értékrendem. Nem is az értékrendem változik meg, hanem nincs felelősségtudatom, hogy ha most ezt csinálom, akkor… nekem elég egy pofon, ha valakit pofon vágok az utcán, feljelent engem rögtön visznek. Mit tudom én, nem kapok egy évet két évre felfüggesztve, hanem plusz még kapok egy évet letöltendőt és akkor ott vagyok, hogy két év. Kedvezményekből kizárva.

- Voltak problémáid a börtönbe?

- Nem.

- Emberekkel konfliktusok?

- Hát, egy–kettő volt, de nem voltak komolyak, hát meg azok lettek a legjobb spanjaim.

- Ellenségedből lesz a legjobb barátod?

- Aha, ez tényleg így van. Ott bent ez teljesen máshogy működik, nincs igazi barátság, érdekbarátságok vannak, csak érdekbarátságok, haverság van. Számíthatsz magadra meg a csomagodra, ennyi.

- Nem kezdtek ki veled?

- Buzik?

- Igen.

- Egyszer, de ki lett b..a  a zárkából. Nem, mit tudom én, most hiába vagyok 20 kg, ez bent is így működik, ha valaki jó gyerek, akkor jó gyerek. Szóval azért a bűnözők közt is van féreg. Ha egyszer nem vagy az a csicska forma…, bár én az vagyok, de viszont én nem hagytam magam. Odadobták a csajkát, hogy mossam el, én meg visszadobtam, kaptam két pofont, este meg együtt kártyáztam azzal a gyerekkel. Megmondtam, hogy nem fogok mosogatni, üssetek agyon, bele szarok, azt nem bántottak.

Elvoltam a börtönben is, csak unalmas volt.

 - Megviselt pszichésen?

- Persze. Azóta sem szeretem, ha nyitják előttem az ajtót, meg zárják az ajtót utánam. kijöttem megmondtam, ha valaki valahol rám zárja az ajtót agyonrúgom. Ezek így benn maradnak az emberben. Pl. az is, hogy kábelt fektetek és folyamatosan húzom a WC-t, ezt is ösztönösen. Bent ahol csak egy függöny van, és ott eszel tré, és folyamatosan húzod le a WC-t, hogy ne legyen büdös. Most is hiába van elfalazva a WC, van szag elszívó, én folyamatosan húzom WC-t.

- Nem vonzanak a többségi társadalom dolgai?

- Mi?

- Foci, autóverseny, ilyenek.

- Nem,nem.

- Dolgoztál valaha?

- Nem, ilyen két napokat. Most dolgozom, egy pékségben.

- Mi vitt rá?

- 27 éves vagyok, öregszem.

- Hogy hogy nem heroinozol?

- Úgy vagyok vele, hogy minden más csak heroin ne. A heroin az megöl, mindenhogyan, idegileg, fizikailag.

- Hányszor voltál elvonón?

- Mindent összeszámolva? Rengetegszer. Huszon felül, ha mindent beleszámolok. Pécs, Kecskemát, Pest, Győr, Kaposvár.

- Miért nem sikerült leállni?

- Mert nem is akartam. Anyagoztam bent is, vagy ittam, vagy mit tudom én, nekem időszakaim vannak. Van olyan, hogy fél évig nem anyagozom, csak iszok, de akkor sokat.

- Az elvonón vagy a rehabon hogy lehet hozzájutni?

- Ugyanúgy, mint az utcán. Úgy kell csinálni ne, lássák a gondozók, hogy be vagyok állva. Elfekszek a szobában vagy korterembe és kész, bejönnek, jól van, alszik és ennyi. Meg ott nem teszek fél gramm zöldet egy cigibe, hanem tekerek egy olyat, hogy tudjak vele közlekedni, hogy ne legyen levágós (látható). Ennyi. Hiába szigorítanak, mindig van kiskapu, csak meg kell találni.

- Elég rafinált vagy, hogy megtaláld?

- Azt hiszem. Hát az én érdekem.

- Mióta nem laksz otthon?

- 5 éve, 6.

- Édesanyád kitagadott?

- Igen.

- Nem is áll szóba veled?

- Nem.

- Itt vagytok egy városban.

- Itt. Ne is álljon velem szóba.

- Párkapcsolatok?

- Hát voltak kurváim.

- Barátnők?

- Azok nem, olyan igazi nem.

- Szerelem?

- Az van, most van.

- Eddig nem?

- Nem. Voltak nőim, azt hittem szerelmes vagyok, csak 2 hét után hányingerem volt amikor rá néztem reggel. Mit keres ez itt?

- Miért voltál velük?

- Azért valaki kell, akit meg lehet dugni akármikor. Mos rád, főz.

- Fontos a szex?

- Fontos. Persze, hogy fontos, valamilyen szinten.

- Első nő az életedben?

- Egy koncerten ismertem meg Pesten, a Patkánylyukban. Zuglóban a Mexikói úton, de már megszűnt. Elkérte a telefonszámom és húsvét előtt lejött Kaposvárra.

Beszipóztunk (általában hígító gőz, zacskóból beszippantva) este, jól berúgtunk, de annyira, hogy reggel ismételni kellett a szüzességem elvesztését, mert nem emlékeztem rá. 16 éves voltam, elkezdődött ez a fajta élet, de aztán meg sem álltam. Rengeteget jártam olyan bulikba ahol nők nem olyanok voltak, hogy udvarolni kellett nekik, hanem tetszettem nekik és automatikusan vittem őket a WC-be. Ezért nincs szexuális kultúrám. 24 éves koromban voltam először úgy nővel, hogy tiszta voltam.

- Leghosszabb párkapcsolat?

- Fél év.

- Anyagozott?

- Nem, de megátalkodott kurva volt. Azt elviselte, hogy behúztam (ellopni) arannyal. A harmadikon, a WC ablakon ugráltam ki a lépcsőházba, mert rám zárta az ajtót. Volt otthon pia, neki álltam piázni és mennem kellett. Az anyját meghúztam pénzzel.

- Minden kapcsolatod érdekkapcsolat volt?

- Nem, csak nem volt értelmük, nem voltam kész érzelmileg egy komoly kapcsolatra. meg úgy igazán nem is érdekelt. Így visszagondolva, megátalkodott kurvák voltak. Volt, amelyiket szétütöttem hetente egyszer, arra volt igénye.

- Nagyon agresszív vagy.

- Nem, most már nem vagyok agresszív. Régen az voltam.

- Lehet, lassanként megváltozol?

- Igen. De nem bírom a változásokat, félek tőlük.

………………………..

Szabó Nelli / 2008.06.02.

Ui: Az egykori interjúalanyom ma már absztinens, nős, és két gyönyörű kisgyerek édesapja!