A magyar börtönszleng szótára - Szabó Edina

A börtönszleng kutatása Magyarországon

Magyarországon a börtönszleng nyelvészeti vizsgálatáról nemigen beszélhetünk. Érdekes ellentmondás, hogy míg a szabad lábon lévő bűnözők tolvajnyelve a leggazdagabban adatolt szlengtípusunk (ld. KIS 1995, 1996), az ezzel számos szempontból párhuzamba állítható, és vele több ponton átfedést mutató börtönszlengre még az utóbbi két évtized örvendetes fellendülést mutató magyar szlengkutatásának a figyelme sem nagyon terjedt ki. Valószínűnek látszik ugyan, hogy szlengkutatóink figyelmét nem kerülte el a börtön mint szlenghasználati színtér, azonban a fogvatartottakkal vagy börtönviselt személyekkel folytatott gyűjtések nem a börtönben használt szlengre irányultak elsősorban, hanem a bűnözői élet nyelvét, a tolvajnyelvet (argót) akarták megismerni (vö. pl. KISS 1963, BOROSS–SZŰTS 1987). A tolvajnyelv börtönökben összegyűjtött nyelvi anyagát azonban nem tekinthetjük egyben a börtönszleng szókészletének is, mert ezzel magát a börtönszlenget olvasztanánk be a tolvajnyelvbe, jóllehet különösebb kutatások nélkül is nyilvánvaló, hogy a szabadlábon lévő bűnözői csoportok életmódja, a csoportokban uralkodó szokások és viselkedési formák, valamint a csoportokat létrehozó és működtető szabályok élesen eltérnek a börtönben mint szociológiai értelemben is zárt intézményben tapasztalhatóaktól, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy a börtönben kialakult szleng más jellemzőkkel rendelkezik, mint a szabadon élő bűnözőké.