A magyar munkáltatói fizetési morál és gyakorlat

Kérdőíves adatfelvétellel gyűjtöttem információt a nemzetközi gépkocsivezetőktől, hogy felmérjem milyen a magyar cégek, vállalkozások fizetési hajlandósága a munkavállalóik felé. A témát több okból is relevánsnak ítéltem meg. Egyik ilyen ok, a kollégák állandó elégedetlensége, másik a saját keserű tapasztalat.

A kérdőív heteken keresztül elérhető volt az interneten. Ez az adatgyűjtési módszer ugyan szűkíti a válaszadók körét, mégis azt kell, hogy mondjam ennél jóval több válaszadóra számítottam. Kíváncsi lennék az érdektelenség okaira.   A kérdőív mindösszesen 15 kérdést tartalmazott. 303 válaszadó nyilatkozott tapasztalatairól.

A nemzetközi gépkocsivezetők 73.6% mondja azt, hogy elégedetlen a jelenlegi munkabérével, és csak a válaszadók 26,4%-a nyilatkozik úgy, hogy elégedett a fizetésével.

1.ábra

 Itt tenném hozzá, hogy a válaszadók csak 24,2%-ának munkahelyén volt bérrendezés a 2013-as évben. 47,1% (140 fő) mondta azt, hogy 2011-nél régebben volt bérrendezés. Ez azt jelenti, hogy a válaszadók közel felének nem, hogy nem nőtt a munkabérének vásárlóértéke, de még az infláció mértékét sem követte, tehát elmondható, hogy reálértéken csökkenő tendenciát mutat a munkabérük.

A valamikori gyakorlatot vettem figyelembe, amikor azt kérdeztem, hogy mennyi lenne az optimális munkabér a három hét munka / egy hét pihenés idő intervallumra. Véleményem szerint ez lenne az optimális munkanap-szabadnap elosztás azok esetében, akik Unióznak.

A számadatok magukért beszélnek. 300 válaszadó 12%-a (36 fő) elégedne meg a 250-300 ezer Ft-os munkabérrel. És a válaszadók 40,3%-a (121 fő) tartaná ideálisnak a 350-400 ezer Ft-os munkabért.  Ettől közel 11%-al kevesebben    ( 29,33% = 88 fő)  teszik magasabbra a mércét és mondják azt, hogy igen a három hét munka egy hét pihenés indokolja a 400 ezer Ft feletti munkabért.

2.ábra

A kérdőívet kitöltők 46,8 %-a szerencsés helyzetben van, a velük kötött munkabérrel kapcsolatos megállapodást a munkáltatójuk be is tartja. Míg 21,6%, mely jelen esetben 65 fő munkavállalót jelent mondja azt, hogy ezek a megállapodások nincsenek betartva.

Ugyanakkor a munkáltató a válaszadó foglalkoztatottak 48,3%-tól elvárja, hogy szakmai szabályokat szegjen meg, de azt semmilyen anyagi juttatás formájában nem honorálja. A hasonló esetek 13,7%-ban legalább megfizeti a kihágást!  Az optimális nyilván az lenne, ha a munkáltató szigorúan tiltaná a szakmai kihágásokat, ezt a válaszadók 38%-nál teszik meg.

A béreket a legtöbb esetben ( 33,9%) munkabér címén fizetik ki a munkáltatók. 23,1%-ban napidíj és 20,9%-ban üzemanyag megtakarítás címén –is- kapja a munkavállaló. Ezen felül felmerül lehetőségként a műszakpótlék, rakodási pótlék, túlmunka átalány, mozgó bér, hűségpénz, cafeteria de ezek %-os megoszlása nem jelentős.

A válaszadók 14,6%-a tudja tapasztalatból milyen az, ha nem kapja meg a munkabérét. Náluk szerencsésebb helyzetben van az a 21,6%, aki rendszeresen illetve alkalmanként késve kapja meg a fizetését.

A bért terhelő levonásoknál első helyen van az üzemanyag túlfogyasztás, ami a válaszadók 31,9%-át érintette, gyakorinak mondható még a nem előírt útvonal használata miatti levonás (16,2% ).

Az egyéb levonások tekintetében a paletta számos érdekes megnevezést tartalmaz. Úgy tűnik mindegy, hogy nevezik a munkáltatók, a lényeg, hogy a gépkocsivezető munkabérének bizonyos hányada visszatartható legyen. Gyakori a telefonköltség levonása, ami azért érdekes, mert a mai kor céges telefonjaival már nem lehet, un. külső számot hívni, csak cégen belül lehet telefonálni, ami pedig nyilván munkához kapcsolódó hívás. A jogcím megnevezése nagyon választékos, a munkáltatók találékonyságáról árulkodik, mint pl. felgyorsult amortizációs kopás, klíma használat, kaució, gumiabroncs idő előtti kopása, válság van, gumikopás korrekció, defekt, betegállomány miatt, plusz km, műszaki mentés miatt, TB költség…..

Nagyon érdekes adat, hogy a munkavállalók annak ellenére, hogy a levonásokat az esetek túlnyomó többségében jogtalannak érzik, nem élnek panasszal ez ellen. Azok közül, akikkel előfordult már, hogy nem kapták meg munkabérüket (ez a válaszadók 14,6% volt ilyen) nagyon kevesen fordultak Munkaügyi Bírósághoz. A válaszadók 16,1%-a válaszolt úgy, hogy fordult már a Munkaügyi Bírósághoz jogorvoslatért, ebből 4,7% már több alkalommal is. 83,9 % azonban nem tett jogi lépéseket, hogy érvényt szerezzen az igazának.

A számok azt bizonyítják, hogy a ki nem fizetett gépkocsivezetők inkább változtatnak munkahelyet akár több alkalommal is, mintsem Bírósághoz fordulnának. Ugyanakkor előfordul önbíráskodás, amikor a gépkocsivezető sajátságos, nem egészen törvényes eszközökkel hajtja be, illetve veszi el a jogos vagy vélt járandóságát. Ilyen pl. a gázolaj eladása, munkalassítás, személyes fenyegetés, a gépkocsi külföldön hagyása, tettlegesség…..

Jelenleg –is- folyamatban van egy szakszervezet szerveződése, mely kiemelt céljának tartja, hogy megakadályozza a nemzetközi gépkocsivezetők kizsákmányolását. Sajnálatos, hogy a kérdőívet kitöltők 10%-a nem is hallott a szakszervezet létezéséről, de ennél is elkeserítőbb, hogy 46 % nem hisz a szakmán belüli összetartásban, így a szakszervezet létjogosultságában sem.  20,% gondolkodik pozitívan, hisz az érdekvédelmi szervezet hatékony fellépésében a munkavállalók érdekében.

3.ábra

Konklúzió

Nagyon gyakran hallom személyesen is, hogy kollégák hangot adnak nem tetszésüknek a munkabérük kapcsán. Olvasom fórumokon a karakteres véleményeket. Ezekhez képest kevés kolléga érezte úgy, hogy érdemes lenne kitöltenie a kérdőívet. Bérigény tekintetében sem jelölnek meg kiugróan magas összeget. A MEDIÁN (középérték) 350-400 ezer Ft-ban fogalmazódik meg.

A munkáltatók bérfizetési hajlandósága nem fest túl pozitív képet. A válaszadók alig ¼ -e részesült bérrendezésben az idei évben. A válaszadók közel felénél évek óta nem volt béremelés. A nemzetközi gépkocsivezetők nagyrészt minimálbéren vannak foglalkoztatva, járandóságaikat különböző jogcímeken, sok esetben havonta több részletben kapják meg.

A válaszok tükrében elmondható, hogy legtöbb esetben a munkahely váltás oka, hogy valamilyen indokkal vagy akár indok nélkül is a munkáltató nem fizeti ki a gépkocsivezető munkabérét, illetve különböző, sajátságos jogos vagy jogtalan levonásokkal terheli azt. A vitás pénzügyi kérdésekben a legritkább esetekben sikerül konszenzusra jutni. A leggyakoribb megoldása az efféle konfliktusoknak, hogy a gépkocsivezető új munka után néz. Csak a legelszántabbak mennek bíróságra jogorvoslatért. Ennek több oka lehet: Idő és pénz befektetést igényel a munkavállalótól. A mai magyarországi joggyakorlat évekig tartó pereskedésre van berendezkedve, melynek kimenetele erősen bizonytalan.

A válaszadó gépkocsivezetők közel fele nem hisz a szakszervezet érdekérvényesítő képességében és ezt a szakmán belüli összetartás hiányával magyarázza. A szakmán belül az információáramlás legfőbb színtere a parkoló, formája a szóbeszéd. A munkáltatókról is így lehet a legtöbb információt, véleményt hallani.

A kérdőívet kitöltők saját negatív tapasztalataik alapján barátaiknak nem ajánlanák a legnagyobb magyar foglalkoztatókat, de sok kisebb cég is feketelistán van. Ezeken a helyeken nagyon nagy a fluktuáció, hirdetés útján, folyamatosan gépkocsivezetőket keresnek.

Néhány kisebb un. családias cég dolgozik hosszabb ideje, ugyanazon gépkocsivezetőkkel, ezekhez a cégekhez a bejutás várólista alapján történik. Itt általában inkább emberközpontú a gondolkodás, mint a profitéhes nagy vállalkozásoknál, ahol a gépkocsivezetőt darabszámra mérik. Összefogás hiányában, hatékony érdekvédelem nélkül a gépkocsivezetők szinte tehetetlenek a kizsákmányolás illetve az inkorrekt munkáltatói magatartás ellen. A nagy foglalkoztatók kihágásai felett, mintha szemet hunynának az ellenőrző szervek is. A gépkocsivezetők pedig jelen gazdasági helyzetben szinte teljesen kiszolgáltatottak a munkáltatóknak.

Köszönjük a kérdőív kitöltését, máskor is számítunk a véleményetekre!

Szabó Nelli (megjelent: http://www.camiondriver.hu/ )

Nemzetközi gépkocsivezető

Társadalomkutató