A magyarországi szegénységről

Magyarországon is, mint mindenütt és mindig, volt szegénység, de más volt tíz, húsz, száz, vagy kétszáz éve, mint manapság. Azt azonban nehéz most utólag megmondani, hogy milyen volt akkor szegénynek lenni, mit jelentett annak idején a szegénység. Ehhez a tudomány eszközei szegényesek és vitatottak.

Ma a szegénységgel kapcsolatban versengő meghatározások tömegét találjuk. Folynak a viták arról, hogy a szegénységet abszolút vagy relatív dinamikus vagy statikus jelensegnek kell-e tekinteni, hogy az okok vizsgálata során a képességek vagy az eszközök hiányára kell-e összpontosítani, szegénységről, halmozott depri-vációról, vagy kirekesztésről kell-e beszélni (Gordon - Townsend 2000). Az Európai Unióban a legutóbbi években ismét változott a szótár. Igaz, továbbra is cél a kirekesztés megszüntetése, de ugyanezt pozitív előjellel is megfogalmazzák: a társadalom legyen befogadó, „inkluzív" (www.eu2001.be). Talán a politikailag legfontosabb vita a szegénység és az egyenlőtlenség összefüggése körül zajlik. Van olyan vélemény, amely szerint a szegénység megszüntethető, ha mindenki elér egy meghatározott minimális szintet (pl. Friedman 1962). Mások szerint - ma ezt a nézetet elsősorban a társadalmi alapjövedelem szószólói képviselik - a minimális szint biztosítása megkerülhetetlen kötelezettsége egy igazságos társadalomnak, de a létfenntartást éppen hogy biztosító, állandónak feltételezett minimum elérése növekedő, gazdagodó társadalmakban nem elégséges (BIEN 2001). Ha változik azoknak az eszközöknek, feltételeknek a köre, amelyek a méltósággal élhető élethez szükségesek, akkor a minimálisan biztosítandó szintnek is változnia kell. És minden megközelítés esetében végtelen viták folynak arról, hogy milyen mutatókkal mérhető egyik vagy másik tényező, hogy e tényezők fontossága és mérhetősége hogyan viszonyul egymáshoz, hogyan lehet elérni valamilyen nemzetközi összehasonlíthatóságot, és hogyan lehetne a szegénységellenes politikák hatását nyomon követni. A viták csak részben, vagy talán csak látszólag tisztán tudományosak. Voltaképpen egyetlen megközelítés sem lehet politika- és ideológiamentes egy olyan területen, amely a legégetőbb társadalmi feszültségeket foglalja magában.