Kutatónak lenni azt is jelenti, hogy te vagy az első, aki megért valamit. Ez egy fantasztikus érzés, amit ha soha nem éreztél, nehéz megérteni.
Hiába vannak éhező gyerekek, sok településen mégsem igénylik a nyári szünetekre a szociális gyermekétkeztetést. A polgármesterek gyakran szégyellik, hogy az ő falujukban ilyen előfordulhat, ezért inkább nem is pályáznak. Pedig a gyerekeknek nagy szüksége lenne a napi egy adag ebédre: a leghátrányosabb térségekben a hó vége felé már csak az uzsorás hűtőjében van étel, tésztát esznek krumplival, de sokszor az éretlen gyümölcs a napi betevő.
Magyarországon 36-54 ezer gyerek rendszeresen éhezik, több mint 200 ezer pedig időnként nem jut megfelelő mennyiségű élelemhez. Az éhség meghatározza a figyelmüket, koncentrációképességüket, és hatással van a mindennapi tevékenységükre is. Nekik különösen fontos a közétkeztetés, nemcsak az iskolai időszakban, de a nyári szünetben is. Husz Ildikó és Marozsán Csilla kutatók a Szociális nyári gyermekétkeztetés – egy rendelet tanulságai című, az Esély folyóiratban megjelent tanulmányukban a szociális nyári gyermekétkeztetés állami támogatásának hazai gyakorlatát mutatják be, és értékelik abból a szempontból, hogy az mennyiben éri el a leginkább rászoruló gyermekeket.
Két hónapos gyereknek pörköltszaft
A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a kutatók szerint hét közben a gyerekek 2 százalékának, hétvégén 3 százalékának nem tudják biztosítani a napi három étkezést. A Gyerekesély program (a programról írt riportunkat itt olvashatja el) helyi munkatársai a kutatóknak azt mondták: a települések szinte mindegyikén találkoztak már éhező, éhezéssel veszélyeztetett gyerekkel. A korgó gyerekgyomor csak az egyik, amire felfigyelnek, vannak egyéb fontos jelek is: éretlen gyümölcsök evése, uzsonnára kitett rágcsálnivalók habzsolása, tartalékolása. Ennél még súlyosabb esetekben a gyerekek nem játszanak, nem mutatják a koruknak megfelelő szellemi és fizikai aktivitást, nem mozognak, egész nap ülnek, hogy a lehető legkevesebb energiát kelljen elégetniük.
A szegény családokban általában szénhidrátokat visznek be vitaminok, fehérjék, rostok helyett, krumpli és tészta alapú ételeket fogyasztanak, sok kenyérrel. A gyerekek nem eszik meg az általuk nem ismert zöldségeket, gyümölcsöket, ételeket, és ez a közétkeztetés számára előírt menük összeállításánál is problémát okoz. A csekély jövedelem és a kiegészítés hiánya mellett nehezíti a helyzetet az, hogy a drága helyi kisboltokban nem is lehet kapni megfelelő alapanyagokat, és a nagyobb bevásárlás költségesebb, mert távolabbra kell utazni. Előfordul olyan is, amikor a családok nem tudják jól beosztani a pénzüket, egészségtelen ételeket vásárolnak vagy egyoldalú ételeket esznek, mert nem tudnak a rendelkezésre álló alapanyagokból változatosan főzni.
Nem ritka, hogy az anyák erejükön felül szoptatják gyerekeiket, míg közben maguk lesoványodnak, sokszor akkor is, mikor az egyoldalú anyatejes táplálást már ki kéne egészíteni a zöldséggel, gyümölccsel és fehérjével. Sok közösségben az anyukák már akár két hónapos kortól pörköltszaftos kenyérrel táplálják csecsemőiket, abban a hitben, hogy ezzel biztosítják a megfelelő tápanyagokat. Egyes ételek teljesen kimaradnak a gyerekek étkezéséből, tehéntejet vagy gyümölcsöt nem esznek a védőnő szerint. A legszegényebb családokban nem főznek, mert hiányoznak ehhez alapvető feltételek, például edények, gáztűzhely, áram vagy gázszolgáltatás. A másik legveszélyeztetettebb csoport a kamaszodó gyerekek, fiatalok köre, akik már megtanulták, hogy a kisebbeknek hagyni kell az ételből, ezért ők inkább nem esznek, hogy több maradjon a kicsiknek.
Illegális boltok
A tanulmány szerzői kiemelik Tarnabodot, ami egy ezer fő alatti, szegény, szegregált falu Kelet-Magyarországon. Itt minden iskolás gyerek halmozottan hátrányos helyzetű. Az iskolában a szokásos második helyett az első szünetben adják ki a tízórait, hogy az otthon kimaradt étkezéseket hamar pótolják. A védőnő szerint kifejezett hosszas éhezés nem jellemző, de a hónap végén kevés jut étkezésre a családokban, ezért is kulcsfontosságú az iskolai étkeztetés. A gyerekéhezés ciklikus: a családok a hónap elején egy összegben vásárolnak nagyobb készletet az élelmiszerekből, a hónap vége felé jön el az élelmiszer-uzsora ideje, amikor a bolti ár háromszorosáért vásárolhat általában 2-3 család a kölcsönadó hűtőjéből élelmiszereket. Ezek az illegális boltok egyszerre sodorják végeláthatatlan adósságspirálba, és egyben mentik meg aaz éhezéssel veszélyeztetett családokat.
A hevesi kistérségben működő programok munkatársai is hasonló tapasztalatokról számolnak be. A hónap közepétől egyre nagyobb a közösségi terekben a programok látogatottsága, ami részben annak köszönhető, hogy minimális zsírral, vajjal, kenyérrel, esetleg adomány keksszel és teával vagy limonádéval kínálják a betévedőket.
Van ingyen étel, de miért nem kell?
Magyarországon 2002-ben vezették be a szociális nyári gyermekétkeztetést, ami rendszeres meleg étkezést nyújt a rászorulók egy részének. A tanulmány szerzői szerint a leghátrányosabb helyzetű településeken a legnagyobb a gyermekes családok élelmiszer-nélkülözése, mégis sok önkormányzat nem él a támogatási lehetőséggel. Összesen 87 település polgármesterét, illetve jegyzőjét kérdezték meg, közülük 24 igényelt és nyert támogatást, míg a többiek nem adtak be pályázatot. Utóbbiak közül különösen a halmozottan hátrányos helyzetű települések voltak érdekesek, mert ők önerő nélkül, azaz a legkedvezőbb feltételekkel pályázhattak volna.
Annak, hogy mégsem tették, sokszor egészen prózai okai voltak. Az egyik ilyen, hogy azon a településen, ahol nincs iskola, óvoda, gyakran egész évben üzemelő, meleg étel készítésére alkalmas konyha sincs. Ezeken a településeken a megoldást csak más konyhákról történő szállítás vagy pedig a gyerekek más településre szállítása jelentheti: a fejenkénti 440 forintos támogatásból azonban a szállítás költségét sok helyen nem tudják kigazdálkodni.
Több polgármester arról számolt be, hogy a nyári gyerekétkeztetés anyagi szempontból meglehetősen kockázatos az önkormányzatnak. Rossz időben, esős időszakban a gyerekek egy része nem jön el ebédelni, így a megfőzött étel kárba vész, az önkormányzat pedig fizetheti vissza a nem kiosztott étel utáni összeget.
Sok esetben azonban valójában arról volt szó, hogy a település vezetői azért nem adtak be pályázatot, mert azt állították: a településen nincs rászoruló gyerek. Emögött az állhat a kutatók szerint, hogy egy zárt falusi társadalomban a rászorultság gyakran láthatatlan marad. Hamar megbélyegzik, aki a gyerekeit nem tudja megfelelően ellátni, ezért a szülők nem szívesen ismerik be anyagi nehézségeiket. Ezzel magyarázható, hogy egyes, egyébként rászoruló szülőket az ingyen ebédhez kapcsolódó szégyenérzet akadályoz meg abban, hogy a nyári étkeztetést kérjék.
Volt olyan polgármester, aki azért nem pályázott, mert szerinte abban csakis a család lehet a hibás, ha a gyerekeket a szülő nem tudja megfelelően ellátni. “Csak annyi gyereket csináljon, amennyit meg tud etetni”. Mások kifejezetten károsnak tartották ezt a lehetőséget, mert az erősíti a családok szociális ellátórendszertől függését. “Rászoktatjuk még azokat is, akik meg tudnák oldani… több lesz a felelőtlen ember”.
A kutatás fontos tapasztalata volt, hogy miközben azt gondoljuk, az éhezés annyira szembetűnő jelenség, hogy azt bárki észreveheti, ez még sincs így. A problémával sokan azért nem néznek szembe vagy kicsinyítik a külvilág felé, mert azt gondolják: ha kiderül, az rontja a település jó hírét.
Forrás: http://abcug.hu/nyari-gyermeketkeztetes-tanulsagai/