Pletykálni nem bűn, sőt hasznos – állítják szakemberek

Rendszerint elítéljük és rossz szemmel nézzük a pletykásokat, miközben a legtöbben mégis élvezettel hallgatják a közös ismerősökről szóló történeteket. Pszichológusok szerint azonban a pletyka egyáltalán nem bűnös szenvedély, sőt még segíthet is.

A pletykálkodókat általában mindig negatívan ítéljük meg, holott ha valaki jól használja ezt az "eszközt", akár még pozitív hatást is érhet el vele. Másokról, a közös ismerősökről fecsegni, vagy mások történeteit – az alany tudtán kívül – hallgatni nem bűn, ha ésszel és segítő szándék áll emögött.

"Amikor a barátok összejönnek és pletykálkodnak, az sokat segíthet az egymás iránti elköteleződésben – állítja Christine Weber, New York-i pszichológus, aki hozzáteszi: a pletyka szorosabbá teszi a hasonló értékrendű és érdeklődésű egyének közötti kapcsolatot".

Nicole Zangara, a Túlélni a női barátságot című könyv szerzője szerint a pletyka nagyon is hasznos lehet. Példája szerint, ha egyik közös ismerősünk épp váláson megy keresztül, vagy valamilyen betegségben szenved, de problémáját szégyenli megosztani másokkal, akkor a róla szóló pletyka arra is sarkallhatja a barátokat, hogy segítsenek a nehéz időszakon áteső barátjuknak. A kifecsegés nélkül ugyanis aligha jutna el ez az információ a barátokhoz.

Egymás kibeszélésének pozitív hatásait már szociológiai vizsgálatok is alátámasztották. Egy kutatás során egymást nem ismerő embereket raktak egy szobába, ahol egy számítógépes hálózati  játékkal kellett játszaniuk. A projekt sajátossága az volt, hogy a résztvevők önként pénzt dobhattak a közös büdzsébe, ezzel segítve a csapat előrejutását a játékban, majd a közös bevételeken osztozhattak. De természetesen volt olyan, aki nem adott a közösbe, ám így is ugyanannyi bevételhez jutott. A játék végeztével azonban a csoport tagjai figyelmeztethették az utánuk következő játékosokat, hogy melyik társuk volt az, aki csak a saját érdekeit nézte.

A vizsgálat szerint a résztvevők nagyon is szívesen adtak infót a többieknek az önző játékosokról, akiket így később már ki is közösítettek a  játékból. De a megfigyelés szerint a kipécézett személyek is azonnal együttműködőbbekké váltak, ahogy észrevették, hogy kizárták őket a játékból. Mindkét fél nyert tehát: a megosztott információ, a pletyka hatékonyabbá tette a csapatokat, az önző játékosok pedig elkezdték a közösség céljait nézni.

Mindezek persze nem feltétlenül jelentik azt, hogy minden pletyka pozitív hatású. A fecsegés csak akkor lehet hasznos, ha megbízható körben hangzik el. Jól kell kiválasztani kivel mit osztunk meg: a pletyka címzettjei legyenek a belső baráti kör tagjai, így megakadályozható, hogy az információ túlságosan messzire jusson.

Fontos, hogy a pletyka igaz legyen, így elkerülhető, hogy káros menedemondák terjedjejnek el a kibeszélt alanyról. A fikciót el kell különíteni a valóságtól. Ahogy Beverly Flaxington, viselkedéselemző fogalmaz, "mielőtt kifecsegünk másról valamit, mindig képzeljük el, hogy a pletyka alanya vajon hogyan mesélné el a sztorit a saját szemszögéből".  A kutató szerint egy jó pletykáló azt is tudja, mikor kell befognia a száját: attól még hogy valami igaz és érdekes, még rengeteg fájdalmat okozhat, ilyenkor mérlegelni kell, milyen kockázatai lehetnek a kibeszélésnek.

Forrás: http://hvg.hu/kultura/20140619_Pletykalni_nem_bun_sot_hasznos_is_lehet_